Posted by
Posted in

Tenyeredben

Fogj kezedbe mint egy kismadarat, Ki minden zajtól megriad, Ki félénken mindenre rebben Legyek vendég a tenyeredben. Legyek ott védetten, ki megmaradtam, Ki nem vesztem el, míg mögötted haladtam, Védett voltam tépő, erős széltől Nem zuhantam földre fáradtan örvénytől. Boruljon rám kezed, mint dióra héja, Több legyen a védett, mint a rabló héja, Meleg tenyered […]

Posted by
Posted in

Kis lépésekkel

Kis lépésekkel járok, Bejártam már a fél világot, És világokon kívül is jártam – a végét járó éjszakában – most itt vagyok, indulok; ég alatt hóban járni, érezni és látni, s valami többet tenni, csak úgy menni; a haladásért – magamért és másért, nem elégedettnek lenni, de szeretni mindazt, mi körül ölel, jó felé terel, […]

Posted by
Posted in

Nem egyirányú a szivárvány

Ha valaki érkezett a családba, Vagy temetésre szólt a hívás, Megfigyelted talán, Ahogy gyakran egymást követik; Egy születés, egy halál. Egy újszülöttnek épp örültünk, egy nagyszülőtől búcsúzunk, E nagy csillagközi forgásban fent vagyunk és lent vagyunk. Egy új-szülött, s egy nagy-szülő; Régen Ő volt újszülött, most Ő a távozó, Ez természetes körforgás, Természetesen elfogadható. Ha […]

Posted by
Posted in

Hazug álmodozók

Írók, költők, Hozzátok szólok: Mit tettetek ős Hagyományokból? Írók, költők: Miért kreáltok Fals képet hős Szavaitokból; Miért hintetek el Hamis reményeket mi Szívünkbe, hogy ez Okból fakadóan várjuk ki, Míg Élet keze, Azon nyomban hív Megváltó fedelet? Mézes-mázos, finom Madzag, bizony: Csupán ez lehet Mindez képlet, Merthogy pusztán mi Tudjuk kivívni Szabadságakaratunk; Merthogy halaszthatunk De […]

Posted by
Posted in

Szabadság?

“Az élet egy Igen furcsa Teremténye, Az ugyancsak Emberséges Nélküli Sorsa Ezen lényeknek.” Azt hittem: Pusztán bennem ér Hiba szentje; Úgy véltem: Nem vagyok más Csak egy féreg; Benne szomorúság. Méreg szipolyozta Beleim útját, És egész eddig ma Mások kútját Merítettem ki a Bal- Sors túrán. “Egyszer megunja Az ember ezen Bánásmódját”: Befellegzett e Varázslat, […]

Posted by
Posted in

Bonyolult

Úgy gondoltad Egy kisgyereket — Egy sorsomat Megpecsételt énemet Uralhatod, gúnyolhatod S felérheted ezt Az isten általi torkomat? Úgy gondoltátok, Ismeretség nélkül ez Lehetséges forrongás?: Későbbi jövőmet, Habár Sikeres bélyegetek Nyomja folyvást? (Csak) Fiú unokáid most Is így adják Családi szerelmed ott, Hol szíved talál Érzelmek gombos Hálóját? S te; ki evészet tolt Ronda szavakat […]

Posted by
Posted in

Kinyitom a postaládát

Kinyitom a postaládát, nincsen benne semmi, csak egy kupac számla pislog ott rám várva. Megörülök nekik mégis, ha szerelmes levél nincs is, ki tudja tán kedveset írnak benne, nem hiszed? Örömteli kíváncsiság hajt a lépcsőn felfelé, ajtót nyitom sebesen levélkésem keresem. Hallgasd csak ezt, itt a főgáz tisztelettel reméli, hogy a gázért számlájukat kifizetnem megéri. […]

Posted by
Posted in

Közös lábnyomok

Megtört a csend néma varázsa Szavak épülnek sorban egymásra Hiszed vagy nem, mit mondanak Némelyik talán majd megragad Agytekervényed egyik szegletén Hol hiányzik vagy él még a remény. Sziklaként élsz, vagy mint futóhomok Hol nem léteznek, már közös Együtt haladó lábnyomok. Néhány kedves, bíztató szó Mit elhinni lenne olyan jó Álmok, mesék, közös egészben Azonos […]

Posted by
Posted in

Patched up peace

Őskövület lassan a “béke” szó Vonszolják terhüket a fáradó Földlakók. A jóslat, a dogma, a hit Csak árnyékolás! Majd eltűnik Az eljövendő apokalipszisban. Isten szól: ember! Én megmondtam. Patched up peace = törékeny béke