Posted by
Posted in

Fagy játszadoz

Ablak üvegre tett csillogó virággal belibbent a vendég, ám percnyit sem tárgyal. Kúszik szanaszéjjel, de marad itt része, s nem tudni, tettének milyen lesz a fékje. Nincs már fákon levél, reszket minden ága, de nem táncát járja madarak dalára. Felhangzik néha ott hollók rekedt hangja, máskor erdő csendjét láncfűrész zavarja. Kis pataknak lassult csobogó futása, […]

Posted by
Posted in

Csillagot szült az éj

Csillagot szült az éj, s deret hint a hajnal. Csendes most a reggel, s nincs madárdal nappal. Békakoncert sincs már, a tücsök is hallgat, gébics a tüskére bogarat nem aggat. Nem lehet hallani dalolgató rigót, s a szajkó is csendben lopkodja a diót, A környező tájat bűvös festő járja, s hirtelen színt cserél a fák […]

Posted by
Posted in

Szőlőhöz darázscsapda

Még helyenként őrzi szőlőm a permetet. de hatása már nincs, nem roncsol életet. Lódarazsak falják a zsendült szemeket. A feltépett sebek vonzzák a legyeket. Ezerszám gyűlnek a több féle rovarok, s csapdákká válnak a műanyag flakonok. Sörrel ízesített cukros-vízzel csalok, s az elért sikeren szinte elámulok. Bújnak a rovarok lyukon át flakonba. Érzékelik nyomban, hogy […]

Posted by
Posted in

Itt-ott picit megsimogatom

Hat évtized után együtt vagyunk megint. A szívem feldobog, de a karom legyint: – Ugyan ki emlékszik már azon időkre! – Tudja-e ki vagyok? nem is kérdem tőle. Százak jöttek-mentek – híresek is többen –. Azért mert itt vagyok, bizony, meg nem döbben. Régi vonásokat kutatgatok rajta, de bezzeg az idő, azt már átvakarta. Hol […]

Posted by
Posted in

Kék túrán

Amint Mátra-hegység dombocskáit járom, a Kéktúra jelét igen gyakran látom. Az ösvényt hol lejjebb, hol feljebb átlépem, s ott bandukolókat mosolyogva nézem. Kanyarulatait én sokszor levágnám, s egy-egy meredekét lankásabbra váltnám. Mondom én azt büszkén, a helyet ismerve. Ám, de az idegen ilyent, hogyan merne? Nem tudhatja, máshol hogyan lehet járni, s hogyan lehet ott […]

Posted by
Posted in

Fásultság

Létem zsenge kora óta vágy az útját velem rója, hogy lássak, halljak jó sokat s versbe gyűljön jó gondolat. Masszát olykor összegyúrtam, máskor forgáccsá gyalultam. A termés nem lett csak bogyó, s a forgács sem lett lángoló. Volt könnyem éji ég alatt. Éj függönye szét nem szakadt. Nem jött elő sok jó falat, hiába fűszereztem […]

Posted by
Posted in

Ilyenkor születtem

B. Mester Éva   Ilyenkor születtem   Vasárnap születtem egy régi februárban, mikor erősödik a hit és gyengül a tél, ködfoltos subáját magára rángatva távozni készül, semmit nem beszél.   Anyám bölcsőjében nyolcadszor is megkapaszkodott a remény, mint csecsemő. Biztosan éreztem, hogy létemet hallgatja. Finom neszek szárnyán lelke lebegő.   Visszamordult néha még a tél, […]

Posted by
Posted in

Egy apró fejezet

Lopakodó hajnal pírt vetett az égre s oszlott lassacskán az éj sűrű sötétje. Madárkák ébredtek, a daluk felcsendült oly’ hívón, hogy messze, közeledni készült. Már látszik, amint a természet festeget és elő tárja a gyönyörű képeket. Hegyen a fák között fény-nyilak raja fut. De a kövér lombok, lusták nyitni kaput. Kúszik a fény, már ott […]

Posted by
Posted in

Tiszta szívemből

Tiszta szívemből   A Valentin nap vészesen közeledett. Se kedvem, se barátom nem volt hozzá. Szóval újra egyedül töltöm a február 14-ét a közösségi oldalakon lévő szerelmes fotók nézegetésével. A barátnőm, Laura már nagyon izgatott volt a suliban is. Neki sem volt barátja, de mindig hitt az igaziban és mindenkibe beleszerelmesedett. Ezen a napon még […]

Posted by
Posted in

Fürge tavasz

Az idei tavasz útját fürgén járva lopva be-besurrant a közelgő nyárba, s kövér lombot rakott már több fa ágára. Nap fény-nyilacskái át már alig járják, pedig kis életek ott alul is várják. Ünnepi színt festett a természet mára: tarka virágot szórt a zöldellő tájra, s tüzes csillogását Nap is hinti rája. Az erdők rejtekén: madárkák […]