Posted by
Posted in

Megigézve

Megigézve Az ajkad ive , mint a délibáb Mit a szomjas káprázat szült fülledt nyári szélben Szemed csillogó fénye , mint a szivárvány Tékozló érzelmek illatát sejteti e mogorva télben. Hullámzó hajadnak lágy ölelése Már a közelgő tavasznak igézete S mint csillogó szemednek rózsakoszoruja,- Illatos mámorban vállaid körbefonva Igéző mosolyod gyüjti friss mezei csokorba.

Posted by
Posted in

Első pár hátra fuss

Elülső pár hátra fuss! Gyermekkorom kedves álomképe A játékos – pajkos tavaszi szünetek Mikor gyermek-felelőtlenséggel játszottunk Parancsot osztogatva a kisebbek elé büszkén kiálltunk A hátsó pár előre fuss Hogy miért?-ne kérdezd, a többieknek kuss! Elszálltak az évek S feledésbe merültek az érvek De nap, mint nap fülembe cseng S szinte szállóige lett: a többieknek kuss […]

Posted by
Posted in

Husvéti álom

Husvéti álom ! Nagyszombat délután a Feltámadás ünneplése előtt Álmosság megszállta rövid pihenésre késztetett Mint oly sokszor cselekménydus álomképek vettek hatalmukba Tartalmukat ébredéskor összeraktam egy szines csokorba. Unokáim kergetőztek egy virágos réten Pipacstáblák lengedeztek a tavaszi szélben Dallamszárnyon kergetőztek pacsirták a légben Szemem szivárványban fürdött a márciusi fényben Gondjaim mind ottrekedtek a cserbenhagyott télben. S […]

Posted by
Posted in

Igen vagy nem

Minden ugy történt,mint a szokásos keddi reggelen Pár megállónyi nyugalom a hegyi járaton, S a hatoson már tolakodnom kellett a peronon. Az elvarázsolt városcentrum kapujában A nyugati aluljáró hajléktalan fészekrakói sodrásában Mentőöv a mozgólépcső:itt menekülhetek Már csak egy megálló jut agyam szellőzésére, S viszonylagos csend fogad járatunk érkezésére Majd a visszautam kedves pillanata Kányádi Sándor […]

Posted by
Posted in

Igen,igen,igen

Igen, igen igen! Igen, sokan várjuk a hajnal pirkadását A látóhatár kitárulkozását Igen, sokan várjuk a tavaszi álmok rügyfakadását Édes gyermekhangok felvillanását. Igen, sokan várjuk a homályból kirajzolódó emberarcok körvonalát Igaz, tiszta szót minden égtájból Igen, sokan várjuk a megtévedtek penitenciáját Éhes tátott szájak étellel való elnémitását. Érvek, ellenérvek nyilt harcba indulását Vezeklők kórusának öröm- […]

Posted by
Posted in

A zöldfülü politikus

A zöldfülü Politikus! A választás előtti demagógiában. Ó századunk kovácsa Hódolva köszöntünk minden hajnalon, Testünk,lelkünk tenyeredbe letéve Létünket betöltve Fenséged győztes himnuszát hallhatom. Mert a Te hangod a kezdet S nyelved a rádió,s A napunkat záró vég:A TV müsora. Földünk jó gyümölcse S italunk fölsége Csak benned talál igazán gazdára, S földi hivságunk igaz hordozója […]

Posted by
Posted in

Advent második vasárnapjára

Advent második vasárnapjára. Végigjátszották már a magyar középkor szimfóniáját A sorsot, a magyar hősit, s a pasztorált: És mihelyt elvesztettük a tenger moraját Nem találtuk meg többé a magyar Örömódát! Ám a földje olyan szellemi táplálékot hordozott Hogy virágba tudta boritani a magyar Reformkort! Mialatt a nemzetek valcert jártak a spicces Európa pázsitján A szilaj […]

Posted by
Posted in

Horváth Ernő karnagy emlékére

Horváth Ernő karnagy-tanár emlékére. Szédült századunk delelő harmada Gyilkos háboruja a hitünknek sirja, Majd jelenünk,a záró triptihonja Nemzeti kulturánk jégkriptába zárja. S most keményen hasit képembe a léfagyasztó S tél – mámor szülte léhütő szél S végtagjaimba tapasztja millió tüskéjét, Mert ebben éli ki kinzó,ám mulandó létét. Ki ily cudar időben napvilágra téved Feledve az […]

Posted by
Posted in

A fasizmus

Fasizmus Egy lidérces éjszaka ámokfutása S testem izzadtságcseppekkel boritott félhomálya Megidézte a Halál ritusát Maszkokba zárva, lassu keringőt járva Forog – forog velem a világ, S hátamon hordom bánatát. Csak jönnek – jönnek rendületlenül A mult sürü emlékei : arcok, idézetek S rongyos – sebhelyes gesztusok S e kotyvalékból születtek a századelői politikusok Mindennek van […]

Posted by
Posted in

Az idő vasfoga

Az idő vasfoga Abroncsba zár a tél vasfoga Mély sebeket ejtve mulandó testem ráncain Csak a Karácsony kinál megujulást Reménykedem: számomra talán ez hozhat megnyugvást Talán tul sokáig birtokoltam az időt Arányt vesztett bennem a cselekvés ereje Nem viselném el a visszavonulást A tétlenség jelentené a végső pusztulást. Félelmeim messze felülirják Testemet – lelkemet nem […]