Posted by
Posted in

Valós álom

Bakonynak az aljába, Erdőknek útporába. Hazafelé lépdelek, Fa törzsén meg pihenek. Majd újra indulok Minden udvarba virág nyílott. S állattok ékes hangja kevereg. A nagyharang hangja kísért engemet. Volt egy álmom öt tett látom, S érezvén az ő szívverést. Halk suttogó szavát, Látni a boldog kacaját. Volt egy álmom hol újra gyerek lettem, Hol át […]

Posted by
Posted in

Harc az életért

  Könnyes szemű gyermek fehér ágynál állott ahol édesanya a halállal táncolt. Az utolsó percben jön a segítség, Meghozták a szükséges vért. Már más lett minden újra zakatol a gép, Már a kezesem oly hideg Hisz valaki visszaadta az életet. S újra dolgozhat a szív érte. A gyermek boldogan könnyét letörölte, Az orvoshoz lépet s […]

Posted by
Posted in

Sokat képzelt négy testvér

  Az éj csendjében a hold ragyog. Nagyképűen vigyorog.. Hisz udvarába sok csillag ragyog,. Hogy fényessége így még láthatóbb. De a nap sem adta alább, Ereje égetően perzseli a tájt, Térdre kényszeríti az egész világot. Hisz úgy tartja magáról ő a király e országban. De téved, mert jő, a felhő ki betakarja őket. Időhasadás lett […]

Posted by
Posted in

Az érzés mi boldoggá teszi a lelket

Az első érzés mind a tűz perzselt, Az ujjam az izgatottságtól remeg S a szív csak hevesen dobban Egy szebb érzés fog hatalmába. Most előttem hever a tested, Előttem a boldog lelked. Mire ráfektetem érzésemet Miről meg érzed szerelmemet. Átveszem tested rezdülését Ujjammal játszom veled S mikor véredet pecsételted E fehér lepel tudom, hogy jó […]

Posted by
Posted in

Mikor az út vége tér

  Mikor az út vége tér. Szemelőt a köd s a fény, A lélek egész más, Az úr asztalánál áll. Új arcban új testben Ez egész más mint a remény, A fény a mennyek országában Egy hosszú út a ragyogásba. Hisz angyal ként él, Viszi az úr üzenetét. S mikor teljesen a lélek kész Az […]

Posted by
Posted in

Egy út mi véget ér

  Egy út mi más a testnek, Egy út mi más a léleknek, Egy út mi ködösen hideg, Egy út mi más, mint az élet. A fény ragyogása hív tégedet S te, lassan de eléred. Hisz lelked ragyogása hív ide, A hideg köd biztat téged. S jöttél a beteg ágyról, Bántott hátra hagyva. Könnyező, családok […]

Posted by
Posted in

Rátok emlékszem!

  A lélektükre könnyes, A szív a bánattól remeg. Ahogy a sírnál álok, Egy napsugár ragyog az ágon. Könnyeimben látom, Ti vagytok ott azon az ágon. Hisz ti vigyáztok rám, Ti igazítjátok lelkem útját. De én csak álok, S a távolból angyalok könnye szakad, Az emléktől lassan szívem szakad De lehajtom fejem meg köszönöm nektek. […]

Posted by
Posted in

Én és a szél

  Álltam a busznál jő hívó szava, Kézen fogva indultam tova. Nékem dalolta dalát Előttem táncolt az ősz a rumbát. Én csak ballagtam s ő simítón ért hozzám, S csak dalolta a szerelmek himnuszát. Képzeletem kedvesemhez repült, S mintha őhozzá bújtam volna úgy léptünk együtt. S csak dúdolta dalát Én csak hallgattam szavát. A távolban […]

Posted by
Posted in

Tövis nélkül

Tarka víg pompában fürdőzik még a szem, illatorgiáktól csiklandva még az orr, készülődik a nyár, s önként lendül kezem: még marasztalom őt, én a csipkebokor.

Posted by
Posted in

Eljön a nap…

Eljön a nap, hogy az ember nem akar többé háborút, lelkében a jóság, mint a tenger, elmossa a hazug szót! Nem akar már Istent játszani, keresztre feszítve élni tovább, mindenkinél nagyobbnak látszani, s meghamisítani minden ideát! Nem akar gyilkolni, leigázni, uralma alá hajtani másokat! Csendben, békében az életét leélni, örülni, ha tettéből jó fakad! Segíteni […]