Posted by
Posted in

Álmok margójára

Vágyódó, vad képek, hiú remények álmaimban gyakran visszatérnek. Gyónni szeretném, mit is akarok, oly szép az élet, ha álmodni tudok. Miért e különös hangulat, az érzés, újra visszatérő álom, reménykedés, talán egyszer majd minden jóra fordul, álom helyett a valóság ajtaja csikordul. Nem lesz többet lidérces a gondolat, a húr kitart vagy pattanva elszakad, de […]

Posted by
Posted in

Reménysugár

Ahol a fény az égig ér, Emlékeid őrzöd még, Egy boldog pillanat, Melyen átsuhan a gondolat.   Ahol a fény az égig ér, Te vagy csak a remény, Egy sárgult képen át, Nézed, ami elmúlt már.   Ahol a fény az égig ér, A bánatod felejtenéd, Egy gyermek nevetése, Visszacseng a múltból még.   Ahol […]

Posted by
Posted in

Édesanyám csókja

 Édesanyám csókja, érzem, ahogy adja, illata takarta, életem sebét. Óvott fúvó széltől, ködbe sem engedett – Csókolnám kezét. Hajamba túrt kuszán, átölelt jó anyám. Az ajkával puhán, egy csókot lehelt súgva homlokomra, a szemét lehunyva – emberré nevelt. Örömét ma látom, könnye harmatában, kezét megsimítom. Ó, már hogy remeg. Életem kísérte, édesanyám csókja – a […]

Posted by
Posted in

Szellőtánc (Evokáció József Attila Klárisok című versére)

Szellőtánc a hajadban, tükör fénye a tóban. Árvalányhaj, árvalányhaj a szólam. Gyöngyvirág a szívedben, fehérség a lelkedben. Virágkehely, virágkehely a fényben. Ringó csípőm járása szívemnek a várása, karjaimban halk gondolat hárfása. Ringó csípőm járása részeg vágy a látása, karjaidban forró szelek zúgása.

Posted by
Posted in

Balatoni ősz

Edit Szabó : Balatoni ősz Kikötőben a hajó az árnyéka aranyló, lemenőben fénylő Nap veri vissza sugarat. Móló mellett kerítés, part mentén a feledés, aranybarna levelek lehullva megperdülnek. A ragyogás csillogó, tükröződik a hajón, őszi napok vidámak felelnek még a nyárnak. Őszidejű nyugalom, búcsúzik a Balaton, pára ül majd a tájra, megváltozik világa. Bőcs,2017.09.24.

Posted by
Posted in

Ködbe burkolózik…

Mint mesterien festett csendélet igazi színkavalkád most a táj. Festette: Derkovits ecsetje helyett az ősz. Hirtelen, néhány délután. Mint Vivaldi gyönyörű zenéje az ősz dallama oly szépen szól gerlék hangja, levél zizzenése a szél süvít, vagy lágyan dalol. Ködbe burkolózik reggel a kert majd leveti mint a koszos ruhát s a nap bágyadtan, erőtlenül de […]

Posted by
Posted in

A kutatás

Csodás dolog a kutatás, mint mikor az ember kutat ás. A kút mélysége lassan mélyül, de (tudás)szomját oltja végül.

Posted by
Posted in

Eretnek lelkű…

(tükörvers) Eretnek lelkű, de ember vagyok néha rám tapadnak fényes csillagok s a fény…olykor… átvilágít testemen ha figyelsz, meghallod belső énekem. Ha figyelsz meghallod belső énekem s a fény…olykor…átvilágít testemen néha rám tapadnak fényes csillagok eretnek lelkű, de ember vagyok.

Posted by
Posted in

Bíborvörösen…

Bíborvörösen nyugszik le a nap átszínezi a felhőket, a tájat. Mielőtt eltűnik, még “visszanéz”. -egy percre csak-, az este nem várhat. Eltűnik csendben, magára marad az este. Leple betakar mindent, de fény játszik már a falu felett s benne éji pillangók repülnek. Szél is elült. Csendesen nyugodva, hisz dolgozott egész nap kegyetlenül: gyümölcsfákról a termést […]

Posted by
Posted in

Látomásaim

Látomásaim A fáradtságtól, vagy gondjaimtól megjelent a könny az arcomon Az őszi szél gyorsan fölszáritja,nyomait otthagyva Ahogy öregszem hangom is könnyen elcsuklik Örömtől, s bánattól hamar megbotlik Mély gondolatmederbe gyorsan elmerülök Minden TV, s rádió gyászjelentést elkerülök Már befogott fülekkel járom köreimet Inkább reggeli imámba foglalom emléküket S napi eltávozók növekvő szomoru névsorát. Csak az […]