Posted by
Posted in

Mákszemnyi lét

Szohner Gabriella: Mákszemnyi lét   Úgy fortyogott Ildikóban az indulat, mint a tűzhányók mélyén az izzó láva. Vissza kellett mennie a hivatalba, másodszor is neki kell vágnia a városnak, kollégái figyelmetlensége miatt. Nem készítettek össze megfelelően egy elintézésre váró ügyiratot. Péntek volt, a pótlása hétfőig nem várhatott. Csalódott is volt, magával is elégedetlen, már hónapok […]

Posted by
Posted in

Gyógyító szavak

Empátia. A szó eredete bizonytalan, talán görög, az értelmező szótár szerint együttérzést, beleélési képességet jelent. De mit jelent ez egy orvos számára? Az orvostanhallgatóknak nem tanítják az egyetemen, hogyan mondják meg a betegnek tapintatosan és együtt érezve, hogy súlyos az állapota, hogy menthetetlen, netalán meg fog halni. És mit jelent az empátia egy súlyos betegnek? […]

Posted by
Posted in

A hóhért akasztják

A szirénázó mentő hangja nem töltött el rémülettel, ismerős volt számomra, csak eddig soha nem engem szállítottak, hanem én vártam a beteget az intenzív osztályon. A robogó autóban a hordágyon fekve a fák lombkoronája alapján próbáltam kivenni, merre járhatunk. A derekamban lévő lüktető fájdalom azonban visszaterelte a figyelmemet, és iszonyú pánik fogott el, mozog-e a […]

Posted by
Posted in

Az igazi anya

Sokan voltak az ambulancia, láttam, nem tudom befejezni a rendelést időben. És mindig jöhet valaki, akire több időt kell fordítani. A következő épp ilyen volt, bár ezt még nem sejtettem, amikor belépett az ajtón két elegáns asszony egy tini lánnyal. Kértem a kislányt, vetkőzzön le, addig kikérdezem az édesanyját a panaszokról. Nem látszott betegnek a […]

Posted by
Posted in

Veled egyedül

Ketten vagyok Veled egyedül Szívem rendre kiürül Emléked szolidan dereng Csillagokkal kereng Mint macska ölembe ül Halkan dorombol Ketten vagyunk itt és ott Veled egyedül.  

Posted by
Posted in

Én nem időzök…

A csendben rám mutató ujjad örökre, vagy csak néha bújtat a lator köpenyébe. De oly sokan várják epedve hogy vér hulljon csepegve, s az ősi pátosz már a semmivé lett. Én nem időzök a Göncölszekéren hisz oly hatalmas az Univerzum csillagról csillagra henyélek szórom a fényt, ahol csak tudom. Emlék nem leszek, hisz a feledés […]

Posted by
Posted in

Fekete szalag

Régi történet ez,kis unokám,talán 120 éves lehet,egy városban történt,kis kertes házak,mindenki ismerte,tisztelte a másikat,kis liget,terecske,cicák doromboltak a padokon,virágok,fák,szinte idilli. Halkan jár  itt a tejes,délután kiülnek a kertbe, a fa alá,ott volt egy lányos ház,több magas fiatalember járt oda,anyám mesélte,mikor fiatal lányka voltam.A szomszédjukban élt tanító,a családjával,kettő eladósorban lévő lányaikkal,Margitka és Matild. Ide járt egy fess […]

Posted by
Posted in

Kongatás

 Bárányfelhők az égen Néhány füstbe ment évem Fekete foltok a Napon Néhány felemás napom Recsegő tercek Hulló másodpercek Toronyóra gongja Nincs, ki megmondja Fújdogáló szellők Múló esztendők Kanyargó fürge időpatak Rám hull orvul a pillanat.  

Posted by
Posted in

Pont Idő

Pont idő Időre átadom Időben elkapom Idő előtt Idő után Magam kifacsarom Soha el nem dobom Korán sem Későn sem Soha sem Nem lesem Nem követem Útjára engedem Útjára bocsátom Soha nem látom Soha nem hallom Meg nem tartom Néha gondolom Ritkán megvallom.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Történt, ami történt…

Rózsa Iván: Történt, ami történt… Ti keresztre feszített szentek! Gyertek hozzánk, csak gyertek! Ti, kiket elevenen megnyúztak, Kerékbe törtek vagy karóba húztak: Ti tényleg szenvedtetek! S legyen elég most ennyi nektek: Számon tart titeket az emlékezet; Mindez a szörnyűség megtörténhetett… Budakalász, 2017. szeptember 11.