Posted by
Posted in

Magány

Magány Magányos fa, ki büszkén állsz a hegy ormán, vihartól megtépve, villámtól megrázván. Ágad töredezett, a fagy is megviselt. Miért nem mozdulsz, mire vársz?   Majd jön a tavasz, kihajt ágam, a Nap kisüt, melege ereim átjárja, gyökereim megújulnak, szívják az erőt, új életet adok a friss sarjnak, mi törzsem mellett kinő.   Kérged darabokban […]

Posted by
Posted in

Érték

Érték   Számodra mi az érték? Elgondolkodtál már ezen, ha megkérdték? A gazdagság, a munka, az idő vagy a pénz? A jó gondolat, a kreativitás, a tudás, ilyen értelemben a szellemiség? … a történetírás vagy a társadalomszervezés?   Ha látsz benne rációt, nem más az, mint a reláció. Viszonylagos itt minden, e földi létben, mi […]

Posted by
Posted in

Sas

Sas Nesztelen suhanva sepred szárnyaddal a nap sugarának csillámait, szárnyaid a légre feszítve szárnyalsz a levegő hullámain, majd megpihensz szirteden.   A Napot áhítod, felé igyekszel, mint egykor Ikarosz vágyott szabadon szárnyalni, majd tollait hullajtva a mélybe zuhant.   Nem vágysz többre, csak mit szemed a földön meglát, mindent látsz a magasból, de nem szólsz, […]

Posted by
Posted in

Stelláció

Stelláció   Konstelláció, koordináció kooperáció, konspiráció. Játék a szavakkal, játék a betűkkel, játék mindennel, mi eléd kerülhet.   Nem nézel se jobbra, se balra, dolgodat intézed egyre csak rohanva. Aztán az este magánya, elalszol, könnyezve párnádat gyűröd, takaród ölelve.   Reggeli ébredés: magadnak jó reggelt – másoknak szép napot! kávéfőző kotyogása, köntös suhogása, könny a […]

Posted by
Posted in

Jóslat

Jóslat   Cinnemastaka sorsa érje azt, ki oly kegyetlenségekre képes, mely a tudást az ostobaság oltárán áldozza fel, s az igazért harcolni nem mer. Hátulról támad, szemedbe nem néz, s egyetlen mérce számára a hatalom és a pénz.  Magát mázsával, igaz embert centire mér, s a valót élesen látót némaságra, s Lilliputba száműzetésre ítél; a […]

Posted by
Posted in

Albatrosz

Albatrosz   Messze, távol, hová vitorlád elhajtottad, keresed utad a tengeren. El nem érhető a horizont, s nincs mihez igazítsd a hajókereket. Keresed az égen a pontot, mihez igazodj, de csak a Nap tűz szemedbe a felhőtlen égről, s hajód imbolyog.   Mihez igazodj? Merre tarts? Hol a kikötő, melybe hajódat Isten vezérelheti? Hé, kapitány! […]

Posted by
Posted in

Az idő kerekén

Az idő kerekén   Utazol utadon, hajtod lovadat. Húzatod szekered, gördül szekered kereke. Tudod, merre tartasz?   Ostorod kezedben, lovadat verni nincs értelme, fejvesztve vágtázni, rohanni minek, s nincs is hová.   Kikötnéd lovadat, fáradt és tikkadt vagy, lovad abrakoltatnád. Csak nincs kivel.   Felégett mezsgye és istálló, Fejedet a pusztában álomra hajtod, lovadat kikötötted, […]

Posted by
Posted in

A nyár Haiku csokor

Edit Szabó : A nyár          Haiku-csokor Hullámzó folyó szél ereje meredek, vize partot mos. Éled Nap fénye, reményt ébreszt szívekben szivárvány színben. Élvezd a nyarat, szabadságát világodnak, hirtelen szalad. Fürödj tavakban, tüzes nap ne égessen, hűsölj fák alatt. Gyorsan véget ér boldogságnak a nyara, susog őszi szél. Bőcs,2017.07.12

Posted by
Posted in

Elveszett évek

Csendbe belehasított a csengő hangja, ott állt a múlt a küszöbön, félszegen. Arcán volt az eltemetett évek maszkja, hallatszott a szív lüktetése vészesen. Negyven év nagy idő, történelmi lépték, megdermedve csúsznak ki szájon a szavak. Az emlékeket az agy hullámaiba vésték, hogy csak magukban álmodozzanak. Egyszerre ült le a két alak, meglepetten, morzsolgatták kezeik között […]

Posted by
Posted in

Európa

Európa   Európa! Van-e tengered? Szülsz-e még gyermeket? Építed vagy rombolod-e házad? Nevezed-e otthonod hazának? Európa! Van-e saját néped? S bebocsáttatik-e kapudon az idegen, ha alamizsnát kérne? Európa! Van-e kikötőd? S ha előre tekintesz: látod-e a jövőt?   … vagy nem tudod, mit akarsz, idődet leköti majd a harc, mely országaidon belül zajlik, s kiáltás, […]