Posted by
Posted in

JÉGESŐ SEM ÁRTHAT

JÉGESŐ SEM ÁRTHAT (Irodalmi találkozónk emlékére)     Magas sudár tölgyek védelmezőn körénk fonják ág-karjukat, ernyőt tartva fölénk.   Leveleik bűvös susogása hallik, amott kis madárka veri fel a csalit.   Szép korúak, ifjak, vidám túra-csapat csúszkál ide-oda, könnyen fel nem adja.   Lábak elé nézni nagyon hasznos tanács, dagonyázni lehet, mert, bizony nagy a […]

Posted by
Posted in

Visszatekintés

Visszatekintés Tél-tavasz, tél-tavasz futnak az évek Sok délibábos nyár elvitte az emléket De jó lenne a földgömböt megforgatni Ami rossz volt egytől egyig mind lerázni Röntgen szemmel tetteinket mazsolázni A még élő emlékeket mind csokorba zárni Ami jó volt, ami szép volt közkinccsé tenni Ami rút volt, ami bántott:végleg elfeledni A szeretet bölcsője a gyermekévek […]

Posted by
Posted in

Dobj egy hatost

Kerek világomnak legörbül a szája, olykor gonosz villám rútul megcibálja, megdörren az ég is, csúnyán bőrig ázik, keze, lába remeg, kedve kámfort játszik.   Nem lesz ez így mindig, fordul majd a kocka, sors szerencsés keze a hatost kidobja, cinkelt, fals lapoknak rég kilóg a lába, kristálytiszta, friss víz kerül a pohárba.

Posted by
Posted in

Úti morzsák

Úti morzsák     Agresszió Munkám Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe szólított. Nehéz, hosszú, meleg nyári nap végén indultam haza Vásárosnaményból, amely ha a világnak nem is, de a sztrádának mindenesetre a végén van.  A ráhajtásra kétszer egy sávos, forgalmas út vezet. 80-90 közötti kényelmes tempóban hajtottam, amikor utolért egy kis piros autó. Mozgásán, magatartásán látszott agresszív ember […]

Posted by
Posted in

Vivát Miskolc! Vivát Egyetem!

Vivát Miskolc! Vivát Egyetem! „Amit magamnak leszűrtem igazságként: nem születik miskolcivá az ember, még akkor sem, ha Miskolcon születik, de miskolcivá lesz vagy miskolcivá lehet, hogyha vannak olyan emberek, akik felvállalják ezeknek az ismereteknek a közvetítését.” /Szabó Lőrinc/ Halkan duruzsolnak a kerekek, kíváncsian nézem a napraforgótáblákat az autó ablakából, de szemem el-el siklik felettük, türelmetlen […]

Posted by
Posted in

Mese felnőtteknek

  Mese felnőtteknek A nagymama korainak gondolta, de szülők úgy döntöttek, hadd jöjjön. A gyermek megszületett. Kényeztették, mindent úgy tettek, ahogy a gyermek akarta, aki szépen növögetett, de egyre önzőbb és hazugabb lett. Ha megkérdezték miért ilyen gonosz, ő csak rántott egyet a vállán és azt mondta: – Nem tudom!- így lett a gyermek neve […]

Posted by
Posted in

A lányarc II.

A leányarc II.   Nem terveztek nagy esküvőt, hiszen egyiküknek sem volt semmije, ám a lány anyjának testvérei,  egy életre szóló, meghitt lagzit varázsoltak a szerelmeseknek. A fiú szülei egy szót sem szóltak, nászajándékot sem adtak. Úgy gondolták, lakjon csak a lánynál, ha már annyira kellett neki! A lány özvegy anyja csak annyit mondott: – […]

Posted by
Posted in

Óbudavár

Óbudavár Keresztények sirjatok Mélyen szomorkodjatok Jézust keresztre feszitették Miután megkinozták s megverték Csak az elmúlt századok alatt Krisztus üldözése megmaradt Az ember bűnös életével Kitűnt a keresztre feszités ismétlésével A Mózest követő zsidók Ősi hitükhöz ragaszkodva Jézus tanitását fel nem fogva Tettüket ez magyarázza De napjaink keresztútja A ma emberének megmutataja Miért volt a krisztusi […]

Posted by
Posted in

Elengedés

A villamos komótosan haladt kifelé a városból. A zöld övezet barnásszürke színei bágyadtan szívták magukba a napfényt, amely incselkedve csalogatta a rügyeket, de az ágak még csupaszon bóbiskoltak, nem engedtek a kísértésnek. Dóra próbálta elringatni feszültségét az ütemes zakatolásában, de nem sikerült. Így befelé fordulva eleresztette a tájat és környezetét. Nyugtalansága, amely tegnap délután óta […]

Posted by
Posted in

Török Nándor: Arany János, ha ma élne – előadja: László Zsolt

Török Nándor: Arany János, ha ma élne (csipkelődő jambusok) Arany János, ha ma élne, jó nagyokat hallgatna, így szokott ő haragudni: jó nagyokat hallgatva. Haragudna bizony nagyon, tán az egész világra, de legjobban haragudna magára, de hiába ostorozná magát azért, hogy lám, naiv lélekkel álmodozott oly jövőről, ami senkinek sem kell. Ha ma élne (biztos […]