Posted by
Posted in

A távcső

A minap egy kedves régi tárgy került a kezembe. Egy színházi távcső, bőr tokban. Kissé már viseltes, jobb napokat látott darab, de még őrzi régi – kissé már fakuló – fényét, de büszkén viseli korát. Hirtelen emlékek rohantak meg, ahogy a kezemben tartottam ezt a kis szerkezetet. Érdekes a története, hogyan jutottam hozzá, hogyan került […]

Posted by
Posted in

Virrasztó

Langyos az éjjel, fáradt lepkék kergetőznek a lámpafényben, sóhajt a szellő, álmos árnyak imbolyognak a fűz tövében.     Tücsök úr lengeti kalapját, hajlong a lelkes publikumnak, koncertje mára már véget ért, ég csillagszórói kigyúltak.   Aludnom kéne, de nem tudok, szívem szaggatja kínzó érzés, vagy még, vagy csak voltál, merre jársz, agyamat rágja kegyetlen […]

Posted by
Posted in

Gondolat szilánkok – Apevában

Ha meghalsz talán egy ideig még emlékeznek rád. * Az élet annyira bonyolult mint a logika. * Hagyj jelet hogy rád is legyen miért emlékezzenek. * Tört zilált álmokon nem épülhet már ép gondolat. * Vad törött álmokon születhet-e majd szép szerelem?

Posted by
Posted in

Élő természet

Edit Szabó : Élő természet Kicsiny falu születésem helye mindennapok éltető szépsége, házunkból az udvarra kilépve fák köszönnek,virágok kéksége. Színeikkel szemembe belátnak, tükröződnek szemnek bogarában, tarkaságuk örömet sugároz, hatalmukkal örök boldogságot. Fényes reggel, gyönyörű napsugár, végig halad életemnek útján, kertekben a megérett gyümölcsök kezeimben vígan tündököltök. Mezők,rétek, színes vadvirágok szemek előtt minden valóságuk, magas fák […]

Posted by
Posted in

A reggel

Edit Szabó : A reggel Ablakomba beköszönt a napsugár, aranysárga fényözönnel reám vár, kelet felől hangtalanul érkezik, susognak a kerti lombok, köszöntik. Újra reggel, átéltem az éjszakát, tudatomban korán ébred a világ, a Nap fénye beragyogja az eget, reménykedő szívembe hoz életet. Kora hajnal ritmusára ébredek, élvezem a korán nyíló életet, rigópár a fészkéből beszél […]

Posted by
Posted in

A félkész vers

B. Mester Éva   A félkész vers   Mennyi mindent hagynak el a nyaraló vendégek! Órát, könyvet, szemüveget, játékot, térképet.   Ha keresik visszaadom mindegy,  milyen érték. (A felbontott ital enyém, hiába is kérnék.)   Ám legutóbb mást is leltem. Meglepetésemre, találtam egy félkész verset. Nem fejezhettem be!   A vágyódást jól ismerem, az albérlőm […]

Posted by
Posted in

Primadonnák

B. Mester Éva   Primadonnák   Kaporillatú takaros kertedben most elvadult bodzabokrok nyelik el, az arra bujkáló fényeket. A szőlőindák téged keresnek mindenütt. A díszbokrok az ablaküvegig nyújtózva kopogják rejtjeles üzenetüket.   Hol lehetsz?   Egy darab vakolat utánad indult, a cserepes virágok tetszhalottá váltak, a fűtési rendszer tönkrement a télen, a mérsékelt fűtést legyőzte […]

Posted by
Posted in

Akard a májust!

B. Mester Éva   Akard a májust!   Szeresd a májust! Tél hidegéből ébredt szavakkal neked üzen egy költeményt.   Kérdezd a májust! Soha és örökké szavak között talál-e még egy kis reményt?   Bíztasd a májust! Kismadár léptékű rigófüttyel csicseregje fel álmaid!   Figyeld a májust! Szeretni készül, levetkőzte már fagyosszentekkel táncait.   Akard […]

Posted by
Posted in

Már miért nem félek.

Már miért nem félek? Lassan pirkad a reggel A távolban fény dereng Az élet folytatja útját Nem kutatja senkinek a múltját A félelem bennem megkövesedett A földi megváltás rég reményt vesztett Tapogatózva a rádió felé nyúltam A megszokás rabságába estem A meglepetés kelepcéjébe kerültem Talán egyszer félelmeimet mérlegre helyezik. S egy délutáni naggyülésen megmérettetik Még […]