Posted by
Posted in

Az olvasó ember

Az olvasó ember     Biztosan olvasol. Valahogy… valahol… Könyv van a kezedben. Tán sétálsz eközben. Olvasod, hogy holnap: felkel-é majd a Nap? Olvasod, hogy tegnap az ördög poklot kap. S olvasod, de hamar: a király mit akar. S olvasmány Homérosz! Vagy mit írt, az Eposz. Olvasol híreket, háború hol lehet. És azt is olvasod: […]

Posted by
Posted in

Hangyaboly

Az öreg, a nagy diófa alatt olvasott. Fáradt szemét pihentetve, mozgó földkupacra lett figyelmes. Hozzátéve, egyméter széles és legalább két méter hosszú mozgó föld lehetett. A hátsó kert felől haladt, az utcai kerítés felé. Egyenletes mozgása úgy tűnt, mintha, azon a kétméteres darabon megemelkedett volna a föld. Összeolvadt szemének az egész terület. Szép lassan haladt […]

Posted by
Posted in

A nyakkendő

Már ujjai elzsibbadtak, görcsösen dugta hol az egyik végét lefele, hol az alsó keskenyebb végét felfelé, mégsem akarta az igazat. Homloka izzadt, ideges volt, hiszen már csak tíz perce van az indulásig. Miért is nem figyelte meg jobban apját, hogyan kell megkötni. Soha nem gondolta volna, hogy valamikor idáig süllyed, hogy nyakkendős inget, öltönyt vesz […]

Posted by
Posted in

Átkönyörgött évek 3.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek  3.     Másnap Róza lement a kis fűszeres boltocskába, és kért a boltostól egy nagyobb dobozt. -A Papa újságait pakolnánk el – hazudta pironkodva, látván az eladó csodálkozását. Pedig nem füllentett nagyot. A következő napon a Papa által kiolvasott újságokkal kibélelte a dobozt, elővette a legcsinosabb ruháját, kiterítette az ágyra. […]

Posted by
Posted in

Nem vágyok éji álomra

Edit Szabó : Nem vágyok éji álomra Hol vannak a régi álmok, messzire vitte a múló idő, évek hosszú során vágyott karjának ölelése felejtő. Nem vágyok éji álmokra, nappalok foglalják el életem, annyi fejemben a munka, olykor tervszerűtlenül cselekszem. Hirtelen jön a gondolat, szerszámok jönnek úgy a kezembe, holnapi idő igazolja, mindezeket el kellett végeznem. […]

Posted by
Posted in

Kicsapongó gondolatok

Érdekből, még a Gonoszt is átöleljük. Szakmaiatlan. * Szerette az édeset, szemében, a gonoszságot, Mert megadta neki mindazt, amire oly rég vágyott, Szerette az édeset, szemében, a gonoszságot. * Magával az ördöggel szövetkezett, Csak elérje, amiért oly nagyon epekedett. *** A keserűség Körbefonva átölel. Reménytelenség. * Ölelte is olykor – olykor, ha erre-arra vágyott, Reménytelen […]

Posted by
Posted in

Fogkrém

Feltápászkodok. Sajog a hátam, a derekamba belehasít a fájdalom. Már majdnem szitkozódni kezdek, amiért ilyen kemény ez a pad, de aztán rájövök, hogy inkább hálát kell adnom, amiért a Jóisten megajándékozott még egy olyan éjszakával, amikor nem volt fagy. Még éppen elegendő rám a barna kordnadrág, amit pár hete a Tesco melletti ruhagyűjtő mellett találtam, […]

Posted by
Posted in

Könnyben úsznak a fák…

Könnyben úsznak a fák, Siratják elhalt lombjukat. Reszketnek a sivító szélben. Nem hallani vigasztaló madárhangokat. Egy sápadt fényű csillag az éjben, Ridegség, halotti gyertya csupán. Fekete törzsek a feketeségben. Nem rezzen semmi a csupasz koronán. Könnyeznek a fák sírnak a múló életen, Könnyeznek a fák, s én velük könnyezem.

Posted by
Posted in

Mondjátok el !

Edit Szabó : Mondjátok el Kávéházban összegyűltek barátok és barátnők, ünnepelni új könyvünket, harmadjára részt vevők ! Közös öröm mindenkinek, könyv lapjain a sorok, töltődnek fel az emberek, csillog arcokon mosoly. Beszélgetés, ismerkedés, régen láttuk arcodat nem zavar, ha épp most jöttél, átöleljük válladat ! Sok munkának van gyümölcse, nagyon szép az eredmény, költők arca […]

Posted by
Posted in

Csak én vagyok

Ne ijedj meg, csak én vagyok. Én vagyok kinek csónakja a hínárban motoz, Én vagyok ki alámerül, hogy megfürödjön a habokban, Én vagyok ki lágyan ringatózik a karodban, S megcsókolja homlokod. Én vagyok az álmaidban megjelenő mosolyod. Én vagyok ki lefújja a rád eső permetet, Én vagyok ki ellopja testedből a meleget. Én vagyok ki […]