Kozma Barnáné:        A szélkakas

 

Délceg szélkakas volt egy torony tetején,

Pörgött, forgott a nagy viharok idején.

 

A lágy szellő is megsimogatta néha,

De ő alig-alig fordult, ellustult a szárnya.

 

Akkor volt csak vidám, mikor forgott,

Amikor a szél csak vele játszadozott.

 

Hol jobbra, hol balra mozgott a teste,

Élvezte ,hogy nagyon sok ember leste.

 

De az idő vasfoga, meg a rozsda,

Béklyóba zárta, mozgását lezárta.

 

Leszakadt a farka, majd a büszke feje,

Már a szél sem törődött vele.

 

Nyikorogva fordult a teste körül,

De nehezére esett, már nem örült.

 

A szélkakas csak egy irányt mutatott,

Úgy maradt mozdulatlan, némán hallgatott.

 

Eljárt az idő már rég felette,

Az új szélkakasok csak viccelődtek vele,

 

Egy viharos napon a szél megsajnálta,

Felkapta maradék testét és táncoltatta.

 

A vidám szélkakast a súlytalanságba repítette,

Boldogan repült ő az ismeretlen végtelenbe.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…