Pár hét múlva újra dolgom van Erdélyben. Felajánlom, hogy rendezze úgy az idejét, hogy két napra hazatudjon jönni, elviszem.

Én is izgulok a találkozás előtt. Igaz beszéltünk telefonon, de tudom, nem vallana be nekem olyan dolgokat, amit nem szeret. Majd az arcáról fogok igazán olvasni, ha sikerül őszintén beszélgetnünk.

Most azonban könnyebb a kommunikáció. Van miről mesélni.

Ön tessék jönni!

Hoppá, már itt is a két különböző világot összekötő mondat. Megpróbál választékosan, felnőtt nő módjára megszólalni, de a régi szokásokat nem lehet pár nap alatt kidobni az ablakon.

Milyen a munka? Vannak-e már kedves ismerősök? Merre jártál a városban? Próbálom a beszélgetést a legfontosabb témák medrébe terelni.

Jó, jó, minden jó! Majd elkezdenek potyogni a könnyei. Egész éjszaka nem aludtam. Annyira vágyom már arra, hogy láthassam anyukámat és a testvéremet. Nagyon izgulok. Kiszámoltam mikorra érhetünk haza. Vásároltam mindenfélét, viszek ajándékokat. Annyi minden hiányzik nekik, ami itt Magyarban van.

Az estéid hogyan telnek? Terelném még a szót az itteni dolgokra, mert a hátra levő pár óra így nagyon hosszú lesz.

Közben a tempónk is lassult. Nagyon párás a levegő. Fekete felhő sorjázik az égen. Nem sokára esni fog. Óriási kocsisor araszol előttünk. Sokan startolnak a hétvégére.

Van ott több szolgálati szoba, s a közös helyiségben beszélgetünk az ott lakó munkatársaimmal. Megmutattam neki a képeket, amiket indulásom előtt csináltam. A cicáimat, a kutyusomat és a malackáimat. Meséltem nekik arról, hogy nálunk a líányok ( ők így mondják) már tizennyolc-húsz évesen férjhez mennek, gyermeket szülnek.

Mit szólnak ezekhez a többiek?

Legtöbbször azt mondják: fura

Mást nem?

Azt mondják hülyeség ilyen hamar. Élni kell még az életet.

A szóbakerült ottani szavakat hogyan fogadják?

Pityóka, törökbúza, puszulyka stb? Hát megmondom, mit jelent, ha nem értik.

Ettől féltettem nagyon. Az mi fiataljaink másképp élnek. nem törekszenek a nagy érzelmekre, erkölcsösségre, míg ők tisztán, a hagyományokat tisztelik.

Nagysokára megérkezünk, nem csak a szél tombol, hanem lélek is. Az ajtóban már várnak, van nagy ölelkezés sírás. Az asztalon gőzölög a kedvenc étel. Nehéz újra visszatalálni, ezért én indulok tovább. De előbb a fülébe súgom. Jössz velem vissza holnapután?

Igen-mondja elcsukló hangon.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…