Az ősz közeledtét már jelzi, hogy a tó partján egyre több madár gyülekezik. Készülődnek a hosszú útra.

Itt szoktak gyakran találkozni a szürke gémek és darvak is. Már évek óta jól ismerik egymást. Mondhatnám barátságot kötöttek. Hol kisebb csoportokban, de akár külön fajból származóként is jól értik egymás gondolatát. Találkozásukat a természet adta, nem ők erőltették a másikra magukat. A tó összetartja őket.

Nem nézi ezt jó szemmel a kárókatona. Irigyli, hogy ilyen békésen megvannak egymás mellett. El is megy árulkodni a rétihéjához.

Ez nem állapot! Tenned kell valamit! Nem lehet, hogy a gémek és a darvak ennyire barátkozzanak!

Cseppet sem gondolkodott a héja. Felborzolta a tollait, azonnal a tó felé indult dühében. Már messziről rikácsolni kezdett.

Miféle dolog ez, hogy itt ti együtt vagytok? Nem tudjátok, hogy kinek hol a helye? A darvak legyenek a darvakkal, a gémek a gémekkel! Nem, hogy örülnétek annak, hogy nem pusztítunk el benneteket!

Csak ámultak, bámultak mindahányan voltak. Nem értették mi a baj velük, mikor ők csak itt ártatlanul pihengetnek, beszélgetnek. A nagy vijjogásra még a többi madár is felfigyelt. Senki nem értette mi a probléma. A darvak és gémek már- már szégyellték magukat a többik előtt. Nem is adott ki egy hangot senki sem.

Mit gondolhatnak rólunk a többiek? Mi nem vétettünk senkinek. Évek óta itt találkozgatunk, eszünkbe sem jut bántani senkit. Az lehet a baj, hogy neki nincs barátja? Aki nem engedelmeskedik, azt azonnal agyon csipkedi.

Kis idő múlva lecsillapodott a héja, igaz ugyan a később visszaérkező kárókatona még cukkolt egyet rajta, majd megbánást nem mutatva tovább vijjogott.

Közben nem vette észre, hogy mi történik mögötte. Vihar közeledik, tornyosulnak a felhők. Csoportosulnak a szárnyasok, hogy ellene szövetkezzenek. Elegük van az ilyen kirohanásaiból. Arra járt éppen a vadász. Messziről nem látta pontosan mi történik, csak a héja ordenáré hangját, felfuvalkodott testét vélte felfedezni. Arra gondolt, hogy elkezdődött a támadás az ártalmatlan pihenők felé.

Célzott és lőtt. Szándékosan mellé, mert tudta, hogy lassan védett lesz, nem szabad ok nélkül pusztítani.

Az annyira megijedt, hogy többé feléje sem ment a társaságnak. A tavat örökre elkerülte.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…