Szél borzolja egyenes szálaidat,

Meghajolva hallatod hangodat,

Suttog a nád, különös beszéd,

Dallama egy szimfóniával felér.

 

Csendesen hajlong,alig zörren,

Fuvallatkor meg-meg csörren,

Viharban levelei hangoskodnak,

Egymáshoz érve bólogatnak.

 

Fészkeit védi kicsiny madaraknak,

Nádirigó sem töri el száradat,

Rókacsalád kedvenc búvóhelye,

Onnan indulnak vadászlesre.

 

Nyugalmat áraszt a nádtenger,

Közte ezernyi rovar ciripel,

Ha lelked nyugalomra vágyik,

A nád zenéje szívedre gyógyír.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…