„Örökzöldön a hósapka nem örök.”

Szél korbácsolja egyre a fákat,

lerázva róluk a hósapkákat,

águk jeges szorítástól nyöszörög.

 

Madárfészket rejt ágainak mélyén,

védve hidegtől a remegőket,

éhségtől és fagytól szenvedőket.

Egymáshoz bújva szebb napot remélvén.

 

Hófelhők eltakarják a Napot,

szürkébe borítva a világot.

A természet is mélabús ruhát ölt.

 

Szomorú sóhajtások elhalnak,

a remények újra felvillannak,

„mikor gyér fény rajtuk néhány percet tölt.”

D. Oszuskó Sarolta az Irodalmi Rádió szerzője. Matematika – fizika szakos tanár voltam. 2001 óta nyugdíjas vagyok. 2005-ben…