Egy pakli cigaretta a dohányzóasztalon,
egy palack bor, és hozzá egy szódásüveg.
Sűrű levegőben megbúvó üres tartalom,
napsugár színében fürdőző ólomüveg.

Színpadi porondon lejátsszuk életünk,
epedünk, nevetünk, félünk és esengünk.
Belátjuk, hogy oly sokszor tévedünk,
kesergünk azon, amiért régen lelkesedtünk.

Karmester vagyok egy nagy zenekarban,
ahol minden hangszer tetteimért szól,
több szólamú hang dalol egy énekkarban,
összeáll egy színes kép fellegmozaikból.

Eltévedek köztetek, és csak dadogom a szót,
hogy mit keresek, már magam sem tudom.
Talán egy régi füstös kivilágítatlan presszót,
ahol zongorajáték ritmusára ver a pulzusom.

Jó lenne kiszínezni a napokat, de nem lehet,
kettétört a színes ceruza, vele a szín elveszett.
Üvegasztalon keresztül nézem az egészet,
majd a titokzatos jövő nyom reá viaszpecsétet.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…