Áll a világ végén
Jégkirálynak vára,
Mit havas domb csúcsára
Fagyasztott magának.

De magas a várfal!
Kemény építmény.
Széles és merev,
Mint a király a tetején.

Jégkirály az ura
Jégbirodalmának.
Ember nem megy oda,
Mert vacogna és fázna.

Vacogna és fázna,
A hóban elmerülne,
Vagy mint Csipkerózsika,
Álomba szenderülne.

A jégkirály soha nem akarta,
Hogy bármi vagy bárki látogassa.
Ha valaki mégis hozzászólna,
Ő félve a hófal mögé bújna.
Várna, várna, talán ott aludna,
Míg a vendég tovább bandukolna.

A jégkirály erős és bátor,
Csak megijed a zöld fűszáltól.
Fél mindentől, mi nem hóból van,
Ezért lakik egy jégkunyhóban.

Kunyhóban vagy palotában?
Neki mindegy, csak ne lássam.
Én se lássam, más se nézze,
Szégyenlős sajnos szegényke.

A jégkirály jó kormányzó,
Birodalma tökéletes.
Csak az alattvaló a hiányzó,
Az egyetlen, ami lényeges.

Jégkirály az ura
Jégbirodalmának.
Más minek menne oda,
Ha ő nem kívánja?

Jégbirodalomban
Ha ragyogna a nap,
A jég felolvadna,
Királya megmarad.

De nem lesz király többé,
Csak egy törékeny ember.
A jég tette keménnyé,
Ami kegyetlen fegyver.

Jégszíve pocsolya,
Hóvára óceán
Lesz majd egy mesében,
Hol napfény rátalál.

A jég királya is lehet
Egyszer boldogabb, mint bárki,
Ha a rideg fagyosságtól
Végleg meg tud válni.

Jégkirály is lehet
Szerető apuka
Vagy boldog kisgyerek,
Ha ő is akarja.

Jégkirály az ura
Jégbirodalmának.
Jégbirodalmának,
Jeges, havas tájnak.

Jégkirály lesz egyszer,
Majd sokára ember,
Mert a jég megtörik,
Elolvad, ha az kell.