Lépünk, emeljük tovább,

most ballal, most jobbal.

Járni tanulunk nem a babával,

hanem az anyámmal.

Egyiket a másik után határozottan,

Úgy, hogy a lelkem majd összeroppan.

A valóság fáj, de nem adhatom fel.

Ilyen fiatalon még élnie kell.

Bízni, hogy van jobb jövő,

lesz még bátor séta is.

Eljutunk még az utca végére is!

Járni tanulni az élet alkonyán,

hiszen magától nem tud anyám.

Küszködik, már- már feladná,

de bízik benne, hogy az unoka

ő rá vár. Igen, igen kereten,

megtette még elég lelkesen.

De holnap mi ösztönzi még, hogy

ne felejtse a mindennapok örömét?

Akarja nem adja fel soha.

lett élete mégis mostoha.

Küzdött sokáig, teste is megfogyott,

Egy napon aztán  végleg elhagyott.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…