Nyelvtani szempontból csak egy

egyszerű jelentéstömörítés.

Bár inkább nevezném testvér helyett

„Neidegesítsmárfolyamatosan!”-nak.  Mert ha már

az embernek születik egy testvére,

-akit nem tud megválogatni, hogy kéne egy

aranyos kis öcsi szőke hajjal, kék szemekkel,

és lehetőlegszarkasztikus humorral,-

akkor minimum kijárna nekem,

hogy ne kelljen minden egyes nap

kiszednem a mosogatóból.

 

-Te ezt nem értheted! – Vágja ilyenkor a fejemhez.

 

Hogy mi lesz belőle nem tudom, de

ha így halad, vakolhatja majd – ha felnő –

minimálbérért a falat. De hiába magyarázom,

mert a vakolt falnak, ha beszélek, sokszor az is

sokkal értelmesebb mint ez a kölyök.

-Hozzátenném, fogalmam sincs, kire ütött, mert

ilyen elfajzott gyereket a család se látott még.

Ha sikerül leültetnem végre, akkor sem néz a szemembe,

hanem felpattan, és nagyot kiált:- A sárkány a fejedre csinált!

 

Persze, én ezt nem érthetem.

 

Elolvastam mindent, amit csak lehetett!

Az összes problémás gyerekről szóló könyvet,

de a válasz egyikben se lapult ott, bezzeg a csokifoltot,

azt már háromféle módszerrel tudom kiszedni a ruhából!

Egyik nap a kisszoba padlóján üldögélt, ahol amúgy is

mindig szokott. De a megszokott helyzetet szokatlan

kérdés szakította meg: -Játszanál velem egy kicsit?

 

Játszani? Velem? Hát ezt se nagyon értettem,

 

De oké. Őszintén szólva furcsa volt a poros padló, meg az

asztal alatti kuckó, és hogy esténként újra kisgyerek vagyok.

Hogy az vagyok, aki akarok, hogy a padló nem is kő, hanem mély

tenger, meg a sárkány megszelídíthető, csak tudni kell bánni vele.

Hogy a testvérem nincs megkergülve, csak gyerek.

 

Kezdtem megérteni őt.

 

Odajött hozzám az egyik este. Ölemre támaszkodott, és

felnézett rám. A szája mosollyá kunkorodott, nevetett, és

ennyit mondott: – Nagyon Szeretlek!

 

És megértettem.

 

-Én is téged… Mi lenne velem nélküled?

Magyar Boglárka az Irodalmi Rádió szerzője. Hogy ki vagyok én?Ránézésre egy hétköznapi, gimnazista lány, aki kívülről szemlélve egyáltalán…