Papa, vigyél haza!

Elment a papa az óvoda

előtt is.

Szép tavaszi idő volt, sütött a

nap is.

Viháncolás hallatszott az

udvarról,

kicsi fiú meg is látta  őt

hátulról.

Szalad gyorsan, kiabál is

előre.

-Papa, vigyél haza magaddal

ebédre!

Nézi, nézi az kicsijét

a felnőtt.

Ott volt ám a nagy kerítés

még köztük.

-Drága kicsim nem vihetlek

sehova,

Az a szabály, óvodásnak,

óvoda.

Meséld papa nekem a te

mesédet,

vagy ha nem hát, kapálgatok

én veled.

Papa, vigyél haza ma

engem!

Ígérem, hogy semmi bajod nem

lesz velem.

Tépelődik, most mit tegyen?

Engedjen?

Megesik a szíve a kis pöttöm

gyereken.

Szól óvónéninek szerényen,

mint mindig.

Kedves, szánjon meg bennünket

hát, így!

Elvinném az unokámat most,

ha lehet?

Rábólint az óvónéni, érti a

lényeget.

Fürgén, ficánkol az utcán a

két „fiú”,

Nem bánják, hogy mit szól ehhez

majd anyu.

Kéz a kézben mindent pótol,

ami jó.

Nem kell hozzá más, mert együtt

lenni jó!

Feledésbe merül minden

búbánat,

olyan, mint egy mesebeli

varázslat.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…