„Bár holtra metszé kertész görbe kése”

a gyönyörű színben pompázó rózsát,

vázában tündököl, ontja illatát.

Élteti szépsége dicsőítése.

 

Napok múlnak és egyre bánatosabb,

érzi sorsa végül beteljesedik,

a sok ellankadó szirma leesik.

Pedig ő volt a legcsodálatosabb.

 

Nem volt vetélytársa a rózsakertben,

a szellő átölelte lágyan, csendesen.

Hitte mindig örülhet az életnek.

 

De levágta a kertész gonosz kése,

az lett életének befejezése,

„egy – egy felfénylő drága, ritka percnek.”

 

Idézett sorok –  Tóth Árpád:Orgona c. verséből.

 

 

D. Oszuskó Sarolta az Irodalmi Rádió szerzője. Matematika – fizika szakos tanár voltam. 2001 óta nyugdíjas vagyok. 2005-ben…