Sirámok üveghangjai csillannak fel néha
Madárpinty rekedtségével kísérve,
S olykor fordítsd el fejed
Hogy szeretettel nézzél feléje.

Lelki szemeid nyitottak a világra
Boldog idők sose feledd,
Ha a múlt beinteget,
Mosolyogj rá, s mond neki elkésett.

Fantáziával festett illatban,
Álmodtuk, hogy egyszerre sírunk, nevetünk
S mi már kiment a divatból
A kirakatba már be nem nézünk.

Hiányoznak szólamok a kottából,
Eltáncolnak, ha már nem kellenek
De magához ölel csended
Csak kérned kell, s elhinned.

Ne vakulj rá a világra
Időd engedni, hogy kergetőzz
Hogy néha elbújj, néha megfogd
Hogy életté gyúrd, mit jelent neked ő.

Nem vagy egyedül a világban
Te magad vagy a világ
Benne vagy szirmokban, hangokban
Bennem vagy, s minden más hiába.

Nézz rá mosolytalan emberekre
Mosolyogj rájuk, szeretve
Tekints fel az égre, világosban, sötétben
Mondj hálát, minden egyes jóért
Minden egyes könnyért, melytől ilyen 
jó ember lettél.

 

 

 

 

Kaló Noémi az Irodalmi Rádió szerzője. Kaló Noéminek hívnak. Egész kicsi korom óta érdekel maga a költészet világa,…