Ha, óriás lennél, hagynám, hogy felemelj,
s én segítenék, hogy ne tévedj el,
hisz a csillagok közt oly sok a lakatlan,
szívbe markoló, ha  felhő paplan
borítja a tájat, a napsütés helyett.
Én soha nem félek, csak téged féltelek.

Ha vágtató ló lennél, nem ülnék hátadra,
vendégem lennél , friss fűre és zabra,
minden nap vigyáznék, ne essen folt rajtad,
adnék kockacukrot, megsímogatnálak,
beszélnék is hozzád, füledbe suttognék,
nem zárnálak be, hogy szabad legyél.

A világ vége, tudod, nagyon messze van.
Odáig sétálni? Vajon vinne lábam?
A “semmit tevés” meg nem az én műfajom,
hisz rövid az élet és nagyon sok a dolgom.
Barátságod szeretettel és szívvel “fogadom”,
De ez csak egy vers, és én álmodozom.

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…