“A kéklő lég ura esetlen, bús,beteg,
Leejti kétfelé fehér szárnyát az árva
S mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.”
(Charles Baudelaire: Az albatrosz
Fordította: Tóth Árpád)

mért van, hogy gondolatom déja vu érzés:
Baudelaire albatrosza mintha rólam szólna
szárny szegetten vonszolni lelkünk a porba*
nincs az emberekben szemernyi megértés

ha elmegyek egyszer szórjátok hamvaim
repüljön a légben a vad szelek szárnyán
madárként csapongva az ég kék bársonyán
magukhoz ölelnek talán csillagaim

de addig törött szárnyam féltve óvom még
repülni nem tudok de hazám a kék ég
hol a cikázó gondolat repít tova

s vár tudom hogy vár a csillagok hona
várjon csak hisz oly sok még itt a feladat
mert albatrosz lelkem szárny nélkül is szabad

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…