Láthatatlan a reménysugár,

De néha téged is megtalál,

Mindaddig ott marad nálad,

Míg nem teljesül a vágyad.

 

Veled van,ha hosszú az éj,

Bátorít téged, hogy ne félj,

Átölel és körbefon puhán,

Már nem fáj úgy a magány.

 

Sugarával gondosan betakar,

Tudd, hogy ő csak jót akar,

Ez a sugár megmutatja utad,

Útvesztőben merre haladj.

 

Nem fog soha elhagyni téged,

Nagyon vigyázz, el ne engedd,

Féltve őrizd, mert a tied már,

A láthatatlan reménysugár.

 

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…