Posted by
Posted in

Szárny szegetten…

“A kéklő lég ura esetlen, bús,beteg, Leejti kétfelé fehér szárnyát az árva S mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.” (Charles Baudelaire: Az albatrosz Fordította: Tóth Árpád) mért van, hogy gondolatom déja vu érzés: Baudelaire albatrosza mintha rólam szólna szárny szegetten vonszolni lelkünk a porba* nincs az emberekben szemernyi megértés ha elmegyek egyszer szórjátok hamvaim repüljön […]

Posted by
Posted in

Mese a faágról, mely ma fali dísz

ág voltam egykor egy csodálatos fán szépen erősödtem vigyázott reám ágacskáimon zöld levelek sora néha kismadár mi pihenni bújt oda hajladoztam ha kellett ha fújt a szél sok levél zizegett és arról mesélt hogy fél az ősztől mely sárgára festi az ág akkor őket végleg elereszti de vad vihar tört a csodaszép fámra nyögött a […]

Posted by
Posted in

szolgalelkek margójára

eltüntetni a “szolgalelket” nem tudod hisz növekszik egyre a földön a száma mint a dudva nőnek ha nem akarod akkor is itt élnek a mába* “szolga” létben sokszor “apró” aggyal a világot élvezni nem lehet hozsannázni és tapssal vagy haraggal tudják kifejezni a véleményüket hatalmas testben is az ember “törpe” ki nem lát mást csak […]

Posted by
Posted in

ha hazugságot súgnak…

az álmaim fontosak kellenek nekem ha felébredtem reggel megtehetem hogy megvalósítom félre dobva mindazt ami tétova módra akadályoz abban, hogy ember legyek ha hazugságot súgnak a szelek mondom magamnak: igaz legyél a valóság néha szebb mindennél

Posted by
Posted in

ha megáll a vonatom…

ha megáll a vonatom az állomáson leszállok akkor is ha üres a peron elindulok ha kell akár erdősávon mert nem célom itt a végállomáson csendben várni a végzet szekerét hisz rám is várhat valaki még

Posted by
Posted in

ha kinyitod a szemed…

tudod a sorsod hagy rajtad nyomot ahogy nap mint nap feletted átrobog nem köszön és nem mondja: jó napot nem látja nem érzi ha csontod ropog gerinceden érzed most is nyomát s a tűz mit szított hamuvá éget arcodra vés a gond még barázdát nem látod már csak a silány véget ha kinyitod szemed feltűnik […]

Posted by
Posted in

Légszomj

Légszomj! Hazám mellkasára ültették a múlt temérdek fájdalmát Majd horogkeresztes,s vörös csillagos bakanccsal taposták Minden irányból bilincsekkel nyomoritják Fejére légmentes liberális zsákkal fojtogatják S tetejére ül milliárdokkal zsebében a sátán Ki tenyeréből eteti a talpnyaló undoritó hadát S összeroppantani készül vergődő zsákmányát.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Humanisták”

Rózsa Iván: „Humanisták” Szeretkezz gumi nővel, nem kapsz kankót! Levágom a lábad, de adok neked mankót! Külföldre üldözöm fiad, de skypolhatsz laptopon! Légy nekem hálás, átsegítelek magányodon! Budakalász, 2018. január 27.

Posted by
Posted in

Szászvári vár

A Mecsek- hegység északi lábánál szép természeti környezetben állott egy vár, amelyik nem mindennapi.   Pécsi püspököknek épült uradalmuk központjaként a középkori Szászvárnak vára, egykoron bástyaként.   Az udvarház emeletes, alápincézett épület, szintenként két helyiséggel szolgálta az igényeket.   Legkorábbi példája a középkori udvarháznak, amely kedvelt építési formája Európának.   Bálint bíboros bővíti az egyszerű  […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A Végtelen felfogása

Rózsa Iván: A Végtelen felfogása (Platón: „Az idő az örökkévalóság mozgó képe”) Minden a Végtelen terméke: Ember is, Idő is… Ég és Föld az Ő egyik éke: Hívhatjuk Istennek is… Kinek egyszer éltének örökre vége: Ő kilöki magából, mert hamis… Más dimenzióban futott látszat-léte: Plagizátor volt ugyanis… Szükségszerű megsemmisítő veresége: „Életműve” ezennel semmis… A Semminél […]