Posted by
Posted in

szikla voltam egykor…

szikla voltam egykor igazi gránit ma már csak aprócska kockakő a fogyó életből nem tudom mi vár itt lehet hogy csillagfénnyel jön csak elő koptat az élet szilánkot pattintva egyre sűrűbben és nagyobb darabot mi marad belőlem ott lenn a homokba* eltűnök talán ha időm elfogyott szobor már nem leszek, utcakő sem mert mindkettőhöz túl […]

Posted by
Posted in

még ver a szív…

éltem egykor harsányan nevetve ma a csend szorít s néha egy mosoly rálátni szeretnék a végtelenre hol az élet nem hazug simán komoly még ver a szív kering a vörös vér gondolat ébred a szürke napokon egyszer az elmúlás úgyis elér a test megpihen a törött álmokon harc a mindennap saját árnyaimmal a porondon csak […]

Posted by
Posted in

Előre

Előre ! 1. Novemberzett, érezém… …és lepotty az első hó.  Benne futni csudajó? 2. “Ám ne hagyjuk, van remény ! Tavaszt mondok, és e szó illatára látható feláll minden teremtmény. Mászik-cammog?… fut! a ló, száguldozik a bolygó. Futassék le új regény! Hisz tavasz is olvasó és betűket ő is ró… Tavasztépett illat-fény. S tavasztúli-ez való […]

Posted by
Posted in

Apeva

Belevágtam az apeva-formába (is). Kezdetnek néhány: Mínusz nulla Egy. Kettő és 107. És végtelen és továbbmegyünk. 2. A jó Jó, még jobb, és szép is? Rózsaszínű. De végtelen jó. 3. Történelem Az egyre növekszik és javul is, az is segíti. Tudom, hogy az apeváknak nincs címük. Ezek ilyen rendhagyó példányok. 4. El… indul- gat-gatunk. Célba […]

Posted by
Posted in

Lázadók himnusza

Lázadók himnusza Fogjunk kezet “Ilyet lehet?!” De ne, mégse. Tudod, mért ne? Inkább kardot! Éppen azt, ott. Fogjunk botot! Írjunk betűt- oda falra, ide fülre, lássa, hallja világ alja- s világ csúcsa, minden tudja! Tűrtünk hogyha:… Tovább soha! “Nem mi vagyunk!- akik hagyunk ingyen éhet. Lámpa-éjnek, erő-észnek vetünk véget!” “Nem mi vagyunk!- akik halunk, hogy […]

Posted by
Posted in

Az igazság van

Az igazság van Az igazság ő: akarás örökké visszahat- , sújt- , ád, maga visszaadja Azt, amit rábíz ez a lélek-elme. Észre se vesszük? Mert nem azt adják-amit én találok. Mert csak azt adják, amit én kerestem, bölcs tudásommal, logikával, ésszel, és ez igazság. És nem azt adják, amit eltalálunk, éppen azt adják-amit, így, becélzunk. […]

Posted by
Posted in

Az igaz költő

Az igaz költő Írni, hogy élni József Attila már nem ír többet? “Nem. Írhatnék, de az élet- viháncoló szilvásgombóctöltet- gégémbe zárult, nem vagyok képes -s nem oldozhat fel egy csodás főzet- lenyelni egy falatnyi csepp étket. Csak tépetik kenyér, öntetik bor, elősajog fogamból minden por. Az élet elemózsiás, zöld zsák, cipeljük ölben és elfáradván -ürül, […]

Posted by
Posted in

Kész(ek)

Kész 1 Kitágul a kozmosz és elolvad a hó-való! A macska dorombol és föld mennyé váljék. Kész 2 Fény- amint világít, sötétít és visszaverődik és kikerül, áthatol, és meleget ad, és hideget ad, mert hisz fény, és ez tény. Kész 3 Pont odatéve. Nincs ceruzám, tehát a pont odaszülve. Mondat előtt elég tán! Rakd oda, […]

Posted by
Posted in

Haikuk 2

Haikuk 2 Élet, halál-sorozat Élet és halál 1 A lélek lebeg. Lehet: libben, felfelé. Látszik lenn a lét? Élet és halál 2 A lélek lépked. Lapos (l)égi lajtorján. Lám, Laci lő rá! Élet és halál 3 A lélek, látod, liheg, letész lapátot… de dúdol-dalol. Megint és ismét és újra Újra elindul. Újra bevégzi. Aztán? Újra […]

Posted by
Posted in

Haikuk 1

A haiku: kevéssel sokat. (Akár) meglepően kevéssel (akár) meglepően sokat. Tizenhét szótagba belefér a minden, a Van, a Nincs, a Mi? és az Ami. A Van és a Legyen. Haikuk 1 A nem Nem írom ezt meg. Ezt a haikut. Punktum. Nem írtam ezt meg. “Felfelésítő” Hullik eső, le. Akkor is, úgy ni, száll, fel- […]