Késő őszi szombat délután
Ültünk az asztal két oldalán
Apámmal,
Előttünk két borospohár,
Az övében saját készítésű rizling,
Enyémben aranysárga muskotály,
Iszogattunk csendben.
Nem szólt egyikünk sem.
A kockás terítőn, mint csendélet,
Két pohár és két üveg.
Kortyoltunk.
Fiam, szólt apám, meg kell, hogy nyugodjunk,
Rövid az élet, ne haragudjunk,
Egymásra főként ne,
Néha hevesebb vagyok, mint kellene.
De kenyerem javát megettem,
Eljárt az idő is felettem,
Nem értem már ezt az új világot,
De ha bajom van, csak rád számíthatok.
Kortyoltunk újra.
Tovább folytatta.
Mondom a magamét, de nem haraggal,
Csak jót akarok, s ha magaddal
Vitatkozol és velem veszekszel,
Nem vezet sehova!
Ha egyszer-egyszer
Figyelmeztetlek,
Gondolj majd arra,
A szeretet vezérel meg a tapasztalat,
Láttam már ledőlni falat,
S nem akarom, hogy a bajba
Alatta találjalak összezúzva!
Nem haragudtam.
Boromat megittam.
Felálltam, hozzá léptem,
Átöleltem, úgy mint régen,
S könny csillant a szemeinkben.
Újra töltöttük a poharakat,
Áldomást ittunk, hogy az akarat,
Mely most már közös, hogy legyen béke
Közöttünk, erre az életre!
Csettintett, ez az óbor nagyon finom!
Nem kóstolod meg, drága fiam?
Megkóstoltam, bár nem szerettem,
Csak az édes bor volt a kedvencem.
De kedvéért bármit megtettem, hiszen kérte,
De jó lenne, ha ma is köztünk élne.
Így nyerte meg apám akkor újra a fiát,
Én meg visszakaptam a legjobb apát.
A történetből látszik, hogy nincs az a gond,
Melyet a közös akarat meg nem old.
Ha járul hozzá néhány telt pohár,
Könnyen oldódik a harag,
S a szeretet visszaszáll.

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…