Szól az öreg hegedű érdesen nyikorogva,
kikezdte már őt is az idő vasfoga.
De ím egy érintés, szakértő kezek,
kihozzák a hangokat, mi úgy tűnt, elveszett.

Újra szól, szebben, mint valaha,
csodás zenék serege, hada,
szólal meg az öreg szerszámon,
feledett emlékek, szerelmek, zsoltárok.

Vigyázz hát nagyon, barátom,
a kedves, öreg “szárazfára”.
Óvd, féltsd, tudod, nemsokára,
a múló idő feletted is eljár,
s “húrjaid” értő kezekre vár.

Hogy előcsalják azon hangokat,
mely érzéseidben mind bennragadt.
Újra “koncert szinten” szóljon a zenéd,
feledd a múltat, s várd a jövőt még!

S ha mindez megtörténik veled,
érteni fogod rövid versemet.
Megérted majd az öreg hegedűt,
mi eddig elhanyagolva feküdt.

Újra élsz majd, feledve minden rosszat,
legyintesz majd, ha látsz mocskokat.
Az élet szép, ne feledd, barátom,
élj soká, hidd el, ezt kívánom!

Hisz újra szól az öreg hegedű,
de most már nem nyikorogva.
Érti a dolgát, ki megszólaltatta,
mert csodás zenét játszik rajta.

Nem tudom, a játékot mikor adják fel,
de a jóban, szépben mindig hinni kell!
A szeretet a legszebb szó a világon,
szeress hát, míg élsz, kedves barátom!

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…