Mit megéltem egykor, gyakran jut eszembe,
tenném-e újra, azért is fenekedve,
ha nem, miért nem, mi tartana vissza,
rezdülne a léc, vagy csak pofon csattanna?

Óhajok, szerelmek és a tanulmányok,
ha most tehetném, lennék szorgalmasok
táborának hű alattvalója, s tenném
mindazt, mit elvárnának tőlem a szüleim.

De tán mégse! Mindent ott folytatnék,
ahol egykor régen mindent abbahagyék,
mert hisz akkor következetes az ember,
ha hibái felett pálcát törni is mer.

Ne kövess hát hibát, kedves jó barátom,
ha mégis, nevesd ki magadat is bátran,
hisz a nevetésnél nincsen jobb orvosság.
a baj ugyan megmarad, de a gondod elszáll.

Hidd el a béke, mely lelked simogatja,
zuhanni nem enged, emel jó magasra.
Ha eltölt a szeretet, vágyadat nem hagyod,
újra értelmet nyer minden gondolatod.

Ezért a vágyadat ne add fel, barátom!
Sikerüljön terved, szívből ezt kívánom.
De ha mégis lenne csúszás a tervedbe,
nevess egyet bátran, s vágj a közepébe!

Megélni mindazt, mit ránk szabott a sors,
fütyürészve, s néha vidáman dalolsz,
s ha megbékéltél magaddal, barátom,
nincs annál jobb dolog széles e világon!

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…