Szép fiatal lány ül kecsesen a hintán,
Barna haja copfban, a derekáig ér,
Édesanyám ő, ki mosolyogva néz rám,
Már csak szobám falán, egy keretezett kép!

Mikor készült a kép, én még nem léteztem,
Talán egy kósza gondolat voltam csupán,
Köszönöm neked azt, hogy megszülettem,
És hogy ma is élek, drága jó anyám!

Szinte látom, hogy szaladsz elébünk,
Arcodon mosoly, hisz megjött a család!
Finom ételek, sütemények vártak,
Sokszor ajándék is, mit kispóroltál

A konyhapénzből, hisz kevés volt a nyugdíj,
Meg ne mondd apádnak – fülembe cseng ma is
Az intelem, ahogy mosolya mögé bújva,
Szeme sarkából, huncutul rám kacsint!

Látom arcod selymes vonásait,
Melyet a ráncok még nem fedtek be.
Mostanában, ha néha arra járok,
A régi ház emlékeddel van tele.

Minden más már, mióta elmentél,
Itt maradt árván lányod és fiad,
De találkozunk a túlvilágon egyszer,
S újra együtt lesz a kis csapat!

Anyák napján nincs már kit köszöntsek!
Emléked fájón most is bennem él,
S ha néha-néha megbántottalak egykor,
Kérem, fentről, bocsáss meg ezért!

Köszönöm a sok-sok szépet és jót,
Mire tanítottál, s fogtad a kezem,
Hogy ott voltál, ha segíteni kellett,
S tudtam, melletted nem veszíthetek!

Hidd el mama, jó tanítvány voltam,
Megtanultam, mi a szeretet,
Mosolyogva írom e sorokat rólad,
Érzem, ma is fogod a kezemet!

Remélem, ha elmegyek én egyszer,
Gyermekem is így emlékszik rám.
Megértettem, drága jó mamácska,
Nem a sírra kell a sok virág!

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…