Séta közben a nagy parkban
Sárgult falevél hull a vállamra,
Lecsúszik onnan a földre,
Követem szememmel, lehajolok érte.
Kezemben tartom, nézem erezetét,
Ekkor a levél elmond egy mesét!

Ágvégen, rügyként jött világra,
Óvta, nevelte őt a fának ága,
Eső áztatta, szél gyakran cibálta,
De nem engedte elveszni a fája!
Táplálta bőséggel, napsugár segített,
Termelt oxigént, sok-sok port kötött meg!

Aztán hűvösödni kezdtek a hajnalok,
Nap sem sütött már, a felhő esőt hozott,
A levél fázósan reszketett az ágon,
Madár is csak néha jelent meg a fákon,
Érezte, hogy lassan megöregedett,
Egyre vadabbul tépkedték a szelek!

Környezetében egyre több levél
Indult végső útra a föld felé,
A fa alatt vastag réteget képezve
Fedte be a talajt, avar lett belőle.
Emberek jöttek, összeseperték,
S a leveleket nagy zsákokba szedték!

Ma azután a fa őt is elengedte,
Lassan, lebegve indult le a földre,
Így érkezett a vállamra puhán,
Lehajoltam érte, azt kérte csupán,
Ne dobjam szemétre, ne dobjam a zsákba.
Keretezve feltettem a szobám falára!

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…