Miért kell, hogy  tönkretedd,
mindazt ami szép lehetett volna.
Miért kell, hogy menekülj
engem hagyva lenn a porba*.

Miért nem szállhat a madár,
velünk együtt ágról ágra?
Miért vagyunk mi mind a ketten,
saját életünkbe zárva?

Miért nem lehet, hogy az érzés
szabad áramlásba fogjon?
Miért kell, hogy minden ember
egymás torkának ugorjon?

Minden ami a fényből való,
nem világít egy személynek,
harag nem lehet mérvadó,
de léte ma az embereknek.

Az egó nagy, az érzés kicsi,
nem talál utat magának.
Mire észbe kapsz barátom,
szép napok már messze szállnak.

Marad a sivár valóság.
Az élet szekér tova gördül.
Ha nem ülsz a bakon, hiába álmodsz,
mindenről lemaradsz végül.

Álmodj, szeress, engedj közel,
magadhoz egy csodás érzést,
ne küzdj akkor, hogyha nem kell.
Mit kínálsz, a szenvedélyért?

Az ember kicsit mindig meghal,
ha érzéseit nem viszonozzák,
de holnap, már újra szól a dal,
még a hegyek is visszhangozzák.

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…