Ha elmegyek, nem megyek nagyon messzire,
Mindig itt leszek veled vagy a közeledben,
Ha nem is látsz, de gondolsz néha rám,
Én hallom! S megvigasztal téged a tudat talán,
Még mindig itt vagyok neked s veled,
Bár lehet, hogy azóta az utad másfelé vezet!

Nem változott meg semmi, csak nem itt vagyok,
E szép, színes világon, mely már csak neked ragyog,
Nem fogom kezed, és arcomat sem látod,
De ha rám emlékezel, újra nyílnak a szép virágok,
S a tél zord hava, mely szíved lakja, tavaszra vált újra.
Csak gondolj néha rám, ki átment a túloldalra!

A határ oly keskeny a két világ között, nem láthatod,
De én, ki már átjöttem, ez is, az is az otthonom!
Így nem szűnt meg semmi, légy újra szép és boldog,
Nevess és szeress, hisz én már jó helyen vagyok!
De tudd: a szeretetem még most is a tiéd,
Ezen nem változtat, hogy elmúlt a földi lét!

Siratni csak azt kell, ki téged örökre elhagyott!
De nem azért, mert egy másik világ elhívott, befogadott.
Ha rám gondolsz, most és mindörökké, veled vagyok!
Szeretettel várlak, ha eljön a nap, időd lejár,
Én ott várlak téged mosolyogva, az átjáró kapunál,
Hogy érezd, a szeretetem mindig rád talál!

S a fény majd átölel, és elvezet minket oda,
Hol megláthatod, mily csodás az út túlsó oldala,
S kéz a kézben járjuk be, mint annyi életen át,
Ezt a nyugalmas és szép, másik életi csodát!
Hát ne sírj! Nincs miért ontani könnyedet,
Nem történt más: elmentem, de lelkedben itt vagyok veled!

Szent Ágoston: Ne sírj, mert szeretsz engem versét hallgatva, majd olvasva éreztem késztetést ennek a versnek a megírására!

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…