Anyám! Oly sokszor mondanám e szót,
De nincs már kinek, s nem hallható
Odaát, ahol vagy! Vagy mégis eljutott
Hozzád. Az emlék nem mulandó!

Néha érzem még, talán fogod kezem,
Mosolyod szívemben a bánaton átvezet,
Hálám az életért a síromig kitart,
Szeretettel gondol most reád a fiad!
Nem értettem sokszor intelmedet,
Sűrűn feszegettem a kereteket,
Lázadó fiatal, mindig “harcra kész”
Hiába vezetné őt a gyengéd kéz!

Értem már, mama! De mit érek vele,
Elszállt felettem az időm nagy része,
Bölcsebb lettem, de a hiányod nagy!
Szeretettel gondozhatom most a sírodat!

Nem lennék lázadó, csak figyelő gyermek,
Ki a szépet és jót valósítja meg,
Csüngnék szavaidon, Édesanyám,
Késő a szeretet, s a sok-sok virág!

Mire megérted az anyai intelmeket, már sokszor késő! Te megöregedtél, Édesanya pedig már elment! Hiánya örökre megmarad!, 

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…