Alkotás

A madár fészket rak.
A vakond üregeket ás.
A hangya is valami ilyesmi…
Az ember házépít, de erdőtelepít és szoborfarag is. Levesfőz és a többi .
Hát alkossunk. Én például így:
ülök a könyvtárban. Fejem felett egy aprócska polcon, szótárak sorakoznak. Apró zsebszótárkák. Olasz, horvát, latin. Kék, fehér, piros. Én odaképzelek egy pl. hauszát, igen! Magyar-hausza szótár. Miért ne lehetne? miért ne kellene? Miért ne kellhetne? Rikító zöld, kissé vastagabb a többinél, sárga betűk a borítón. Itt van jobbra, a lett szótár közvetlen szomszédságában.
Ha máshogy nem is, ilyen formában igenis, lett és van magyar-hausza és persze hausza-magyar szótár is ebben a könyvtárban. Ebben a könyvtárban (is). Ezzel is nagyobb, több, gazdagabb…
Hazafelé sétálva látok két pillangót. Fehér, szárnya széle kék, a másik tarka mintás. Lassan szálldogálnak, le-és lefelé akár a hópelyhek. És én mit tegyek?-elképzelek egy harmadikat. Elképzelem a harmadikat. Ez legyen citromsárga szárnyazatú. Nincsenek ilyenek? Most és itt van, legalább egy van. Sárga, kicsi, de fürge, élénk.
Kissé kótyagosan repked, de nem beteg, nem is ittas.
Végül elszállnak mind a hárman. Ezt a lepkét egyébként, akit kitaláltam, Ceciliának hívják. Fiatal. Egyszer kis híján el fogja kapni egy kutya. Fekete-barna kutya. Igen… így jó lesz, így (a) jó .

Más alkalommal ülök a kertben, a bodzafa alatt. A vakondtúrások oldalában. Támad egy ötletem, természetesen. Helyezek, rakok, teszek, pakolok: két követ egymás mellé, egyet rájuk. Körbebástyázom őket kis kavicskákkal. Fehér-és kékesek. Ott egy szürke is. Nem baj!
Építek és építünk! (…)
És egy fadarabot szúrunk a földbe, a Földbe. Rá sárguló, de használható falevél, kettő is. Mint egy dupla zászló, nem?
Aztán fúj a szél, zúg a villám, mindenkik jönnek-mennek, megtapossák őket, de, igen, érzeni lelkük, szellemük, megmarad, és belengi az űrt. Most pedig, ezen íráskor a jalk jár a fejemben .
Határozottan itt motoszkál bennem, talán ki is akar buggyanni. Tetszetős, rokonszenves valami… azt hiszem. Megtettem magam jalkistának. A jalk az, amikor valami negatívnak, helytelennek látszik, de valójában nagyon is szükséges és helyénvaló. Minden ilyen helyzet, tett, egyén: jalk. Valahogy ezt a szót érzem megfelelő elnevezés(é)nek .

De ha lepke, akkor ember is.
Ha lepke, akkor legyen ember is. Találjunk ki, alkossunk embert is.
Azt mondom: ott megy valahol egy fiatal lány. Hosszú és barna legyen a haja. De kék a szeme, mindkettő. Fehér blúz, kék papucs, sárga szoknya. Szürke táskával? Jó.
Egyetemista, huszonéves. Van két nővére, megér innen számolva ötvenegynéhány esztendőt.
Két házasságból két gyerek.
Orvos lesz. Beutazza Afrikát és Latin-Amerikát is. Szereti az ókori költészetet, a fekete színt és a bogarakat. Ő Kerky Natália Szilvia. (Így hívják, nem az én ötletem.)

És most, mindezek után kitalálom a III. világháborút. Lesz-e, ki tudja. De kitalálni lehet. És találjuk ki, kitalálva szabad. Nos tehát:… kitör, mert: közvetlen casus belli:   támad:   védekez:   szövetségese:   és ellenlábasa:
Csaták, ütközetek, összecsapások, miegymás : ..
hősi halottak is. Dolgozom rajta, gondolkodom rajta-ahogy talán épp Ferenc is.

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…