Alkotok

Alkotom a műveimet, azt és ezt, olyat és ilyet. Fekete könnyek-regényem, Csendes eső a festményen. Szobrom íme, címe: Ketten, s a fúgám: Valaki itten. Soruknak elejét-végét magam se látom már oly rég… (És homokváram, is  igen, ne mondd, ne kérdd, azt se, milyen.) Műveim él- s éldegélnek, dörmögnek, van tánc és ének .
“No szép.”
Simogatnak csillagokat, csápjuktól por’ kavarognak, nevetik a sárgát, kéket. Együtt hangjuk fel-le béget. Kopog cipellőjük, dörög, gyomruk-szívük, néha, korog.
Milyen büszkén lobogtatnak szerb nyelvvizsga-bizonyítványt!-erre ne is mondjunk semmit. Ha hozzájuk érsz, ostoba-kezed szétfolyni nem fogja! …
Mind mozognak, bár nem űzzük. Ha meggyújtod lélektüzük, előjönnek, megbámulnak, elindítnak ama útnak.

Univerzumot megeszik és kiizzadják, jólesik, csonttörnek és forrasztanak. Megugráltatják a halat. Tereljem őket városba?… merthogy hiszen ott van, ott a…
Zavarjam őket tengerbe? Én azt mondom, hogy tereld te. Verjem vagy csókoljam őket? Te tegyél erre-arra okot.

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…