Az elásott költők

Valahol a földön létezik egy oly hely
-napsütötte vidék vagy éjszínű szurdok-
-halotti sivatag vagy lepik dús erdők-
mindenféle költőt ástak-ásnak ott el.
“Nem hiszem!”

Mindnyájuk művei gödörbe dobálva!
Hogy szent szavaik sose lássa senki?
Hogy szent szavaik sose hallja meg… ki?
“Mert így nem taposhat senki sose rája!”
“No hiszen.”

Egymáson hevernek ebben a gödörben
könyvek és füzetek némán elkábulva.
Olvastatni fognak ismét, megint, újra.
Most az ég, tenger, föld villámz és megdörren.
“Hallható.”

Nos a Birodalom ásta itt el őket.
Mert a Birodalom erre is ám képes!
így túrni a földet kicsikét sem kényes!
Rájuk hajigáltak eget, tengert, földet.
Borzasztó.

Amidőn felbukkant a Birodalmista!
és ástak mint vakond apró ujjaikkal
és ástak és ástak mindnyájunkat itt el.
A többit azután a földre rábízta.
“S ujja int.”

Wolker Botev Leino …
Nezval Vapcarov … …

Minden itt vagytok írósorstársaink.
Kiásnunk titeket idejönnünk sem kell,
kiásunk titeket költeményeinkkel.
“A Birodalomba érnek és érnek el
Soraink!”

Egekbe szögezzük örök eposzunkat!
minden Birodalom a földbe lehulltat.
És te mind,olvasónk, tiéd ez új toll,
állj be közénk végre vagy inkább már újból.
“Itt vagytok!”
“Mert vagytok!”

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…