Háború van

És háború van az egész földben,
háborúúzunk mi mind az öten.
A jó, a rossz, a szép, én és te.
Figyeljük meg, hogy valóban szép-e,
ámbár ha az is, úgyis már vége.

Fegyvereink kard, kő és ceruza:
küzdünk kiállva és persze bebújva.
Én tengernagy és tábornagy vagyok.
Egyszer tizedes, ha nem százados,
egyszerre csak úgy ütött rám nagyot.

Hát ölni akart és eltalálta
valami ellen ágyúlabdája.
Meghala rögtön, fegyvere enyém:
ugye mily pompás harci szerzemény?
hanem vigye el az a közlegény.

A Hadsereg új, öreg és fáradt.
Írjunk élelmet a jókatonáknak.
Kakaó, kifli ma a reggeli,
vacsora pedig lesz a tejbegri.
Parancs: kell neki nagyonjólesni.

Én tengernagy és tábornagy vagyok,
amiképp erről már olvastatok.
S vagyok emígyen vadászpilóta.
Halld, hogy csukódik gépem ajtója!
Megyünk a rosszra vagy épp jóra.

Belérepülök az ellenségbe,
fröcsög és fortyog szép, sárga vize.
Belépusztul az, egyszersmind él is,
belépusztulok és élek én is,
de háború van mégse és mégis.

A jó és a rossz egymást megeszi,
ez szép, nagyon szép, gyönyörű neki.
Egyikük aztán ezt megverseli
és a költeményt el nem temeti
a harcokba is talán engedi.

Egyszer újnapon a békét megkötik,
de elszámolnak előtte nyolcig.
A jó meg a rossz, a szép én és te
csókos és morcos szövetkezése.
Együtt küzdnek, hogy egyék a béke,
de tovább, tovább, hiszen miért ne?

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…