Jóvá

Rossz? Pajkos gyerek és gyújtogat épp ezért,
fellobbantva lakás… és univerzum is.
Adtál néki gyufát? Felcseperedve majd
mindent újrateremt, megteszi és segíts.

Oly rossz éjszaka! ám némi idő után
pirkad majd, betekint és kivilágosít,
jól felkúszik a ránk helyezett lepel…
Hát rossz nappal is-és alkonyodik hamar,

élénkszín lepel-oly nagy nyugalom… leszáll.
Tudjuk, rossz a halál, így mi örök vagyunk.
Szintén: angyalok és ördögök is, de mind
rosszak, rosszak ezért nincsenek-így a Jó.

Rossz elpárolog úgy mint a pohárka víz,
(épp az, mit megiszunk), s mint ez az óceán.
Vagy pusztán nyoma vész és le-lebomlik épp
mint egy holttetem és szétfoly akár a csönd!

A Rossz kést faragott, hogy le-ledöfjem én
disznót és az atyát. Evvel a késsel én
elmetszem kenyerem, mert ugye kell a kés,
és megkapja a Jó a kenyeret, vigyék.

Vágják lábaidat? Szárnyaidat növeszd.
És vágják fejedet. Újra kinő, ha kell.
Egyszer tán beköszönt csúnya világi vég?
Hát akkor kimegyünk. Rossz sohasem lehet.

Rossz elvészi: dohányt. Nem cigizünk, nem ám.
Rossz elvészi: lakást? S kéne nekünk, miért?…
Rossz elvészi: a könyv: így is elolvasunk.
Rossz elvészi utunk. Vissza de vétetik!

Lásd: rosszul van a rossz-pusztul a Nincs, de él.
Mindent visszavagyunk, ámde akarjuk ezt!
Itt van Márta meg ott, jóra varázsol ő,
ebben társa vagyunk, s eszköze puszta lét.
És lásd: béna talán, hallgatag, de… de Jó.

+

Rossz jóvá alakul, mert oka erre van-
mert öngyilkos a rossz, nézd, öli önmagát!
Rossz Jóvá alakul, elveszi ételét,
a történelem, ím, indul, a Rossz halott.

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…