Lázadók himnusza

Fogjunk kezet
“Ilyet lehet?!”
De ne, mégse.
Tudod, mért ne?

Inkább kardot!
Éppen azt, ott.
Fogjunk botot!
Írjunk betűt-

oda falra,
ide fülre,
lássa, hallja
világ alja-

s világ csúcsa,
minden tudja!
Tűrtünk hogyha:…
Tovább soha!

“Nem mi vagyunk!-
akik hagyunk
ingyen éhet.
Lámpa-éjnek,
erő-észnek
vetünk véget!”

“Nem mi vagyunk!-
akik halunk,
hogy más éljen
és henyéljen.”

“Nem mi vagyunk
gyilkos rabló,
noha voltunk
börtön-lakó.”

“Adjak tejet?
(Szomjad helyett?)
Gyújtsak tüzet?
(Fagyot űzzek?)
Beléfulladsz
és meggyulladsz.”

“…”

“…”

Miénk a könyv!
Ha kell a könny.
Miénk a nyár,
ha bölcs, ha fáj.

Nem kell tányér.
Nem kell kenyér.
Minden nélkül
is
folyónk kékül.

Fogunk fejet,
üres fejet,
vére? Vize?
Nem kell íze.

Fogunk ásót.
És itt és ott
nyitunk gödröt,
aki döglött…

Dobnak kővel?
Követ kapd el!
Visszadobod,
ez a dolgod.

Célba talál.
Vajon halál…?
“Te, ki dobtad,
vajon jó vagy?”

Az ész lobban
örök mostan,
élten-holtan,
étlen-szomjan,
sárban-porban!

Hányunk tüzet,
eszünk vizet,
mászunk hegyet,
ugrunk hegyet.

Eszünk semmit,
bántunk senkit.
Féljen a rossz!
Hogyha gonosz.

Rakunk házat,
sok-sok százat,
égbe érőt.
Holtat-élőt

összegyűjtve
fel az űrbe,
poklok alá,
mennyek elé.

Nem kell isten.
Zászlónk nincsen.
Vagyunk csak mi.
Hát lecsapni!

Vagyunk sokan.
Vagy négy-nyolcan.
Vagy tán én sem?
Ugyan mért nem?

Fogunk kezet,
ütünk egyet,
ha kell ezret,
urnát, eget!

Nyújtunk kezet
nekik, nekünk, nektek.
Hogyha lehet,
“barát legyek.”
“Mért nem lehet?”

Minden jogfosztotté, minden igazságtalanul elnyomotté

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…