Reggeli kaland

J.-nak olyan érzése támadt, mint annak, aki alatt elfordul a föld, a Föld vagy az ég minden mennyével, minden csillagával egyetemben. Olyan érzése támadt, mintha elfordult volna alatta a föld, a Föld vagy az ég minden mennyével, minden csillagával egyetemben.Talán így is történt valóban.
Minderre az szolgáltatott okot, hogy a lány nem lélegzik. Pontosabban, hogy ő ezt észrevette. A lány az ágy bal felén fekszik.
Oldalra fordulva. Mosolyog. A szeme csukva, de igen, résnyire talán nyitva mégis. Bal karja törzsén végigfektetve. Jobb karját nem látni.
Már látta reggel is. Amikor felébredt és felkelt mellőle és kiment kávét főzni. És főzött neki, a lánynak is!-ott van a repedt, fehér kancsó és a macskamintás bögre között. A lány tényleg és valóban nem lélegzik.
És nem mozog és nem reagál semmire!
J. nézte. Reménykedéssel vegyes rémülettel odamerészkedett: pulzus? Csuklóján, nyakán. Lekapta a tükröt a valamelyik falról, odatartotta a lány orra elé. De az nem párásodott be. Bizony, hogy egy kicsit se.
Most már komolyan megijedt.
Rángatta, pofozta a lányt. Ébredj fel. Ébredj már fel! Aztán állt mellette. Mi is történt? Igen, előző este együtt ültek a fodrászat melletti bárban. Ittak is. Feljöttek ide. De nem, ott mással, másikkal találkozott. Már hónapokkal ezelőtt. Ezzel a lánnyal a metróra várva akadt össze.
A jegy drága voltán elegyedtek szóba.
Nem, de nem, az sem ez… az egy vöröshajú volt, ha jól emlékszik. Kb. két esztendeje. De hát nem mindegy, ki és mikor és honnan, hogyan került ide? Itt van és halott.

No mit tegyen? Ő nem ölte meg, nem tudja, mitől halt meg.Tehát értesíteni kell a hatóságot. Persze, ez nem ilyen egyszerű. 1. Nem emlékszik, hogy érkezett a lány. (Egyáltalán: kicsoda…) Hívja fel G.-t? Nem, ő azt mondaná, el kell takarítani. 2. Lehet, hogy mégis megölte. 3. Ha nem is akaratlagosan, de pl. alvajárva megfojtotta. Mint az a fojtogató, aki nyolc nőt csalt fel a lakására, megfojtotta őket és felaprította őket.
Tüntesse el? Becsomagolni, leviszi a kikötőbe, a vízbe dobni, előtte ellátni valami nehezékkel. Ha van a közelben kikötő. Persze feldarabolni fejszével, például a fürdőszobában. Mint az a… de az nem ő, ő nem ilyen. J. kétségbe volt esve. Igyekezett lehiggadni. Járkált, újra (és újra) megnézte. Megnézte, meghalt-e. Megitta a kávét, a lányét is. A szíve ver, erősen, hevesen, izgulósan. A vére folyik, száguld, rohan. A tüdő is: levegőt szed és kifúj, kifújtat, hörög, visít .Amikor Xedszer próbálja életre pofozni, sikerrel jár. Legalábbis az kinyílatja szemét, ásít, megfordul, majd fel is ül… és meg is szólal:
-Nahát, reggel van?
Reggel volt.
J.-nek olyan érzése támadt, mint annak, aki alatt elfordul a föld, a Föld vagy az ég minden mennyével, minden csillagával egyetemben. Olyan érzése támadt, mintha elfordult volna alatta a föld, a Föld vagy az ég minden mennyével, minden csillagával egyetemben.
– De hisz te az előbb még…
Lerogyott az ágy szélére. A lány kiment, kávét főzött és ivott. Feltámadt vagy meg se halt vagy álom volt vagy akármi.

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…