Találkozáskor

Igen, ez paletta. Még nem láttál ilyet?
Portré lesz, de nem Annáról. Hanem képzeletbeli Eszterről. (Vajon ugyanarra az Annára gondolunk?)
Az tájkép, de nem, nem a Gibraltári-szoros, hanem a Finn-öböl. Nem voltam ott soha, képen láttam, a Garda-tónál voltam… nekem hasonlít rá, kissé beleszőttem a képbe.
Túl élénk. Mondták már túl sápadtnak is. Nem, nem festem át, újat sem készítek. Készíts te. Parancsolj
, ecset itt, vászon a kamra sarkában. Miért kéne műterem? Itt is megfelel? És a fenyő alatt is, ott jobbra a veteményestől.

Utána lefotózom őket. A fotókat feltöltöm a netre. Oda is. Oda is. És igen, mindegyik képet kiállítom. Nem az embereknek csinálom őket, csinálom, hogy legyenek… de hadd lássák őket, mindenki. Akár mindenki. Miért ne lehetne? Kiállítom, ha engedélyezik. Ha nem, akkor is. Hidd el. Hát, ha máshol nem, az utcán.
Ej, minden lehet kiállítóterem…
Nem, nem graffitizem. Mondjuk, falat, hidat, kaput elcsúfít? Mondjuk, legyen. De mindenesetre kezdeményeztem, hogy legyen graffitifal. És graffititér is. Szerte a városban. Graffititér is! Az az, úgy van  A kék akácról, azt… fene tudja én rajzoltam-e .
Fess jobbat.
Nem kell hozzá érteni. Lehet, hogy én sem értek hozzá, fikarcnyit se. Lehet. Érdekelnie sem kell. Csak meg kell csinálnod. Csináld, mert lehet és kell.

Nem tudom, melyik mit szólt hozzá. Nem olvastam el. Miért, miért? Mit számít? Ez azt mondja, túl nyugodalmas, az azt mondja, túl mozgalmas. Mert kevés az alak rajta. Mert sok az alak rajta. Mert ez kék, nem sárga. Mert ez kék, nem lila. Kinek van igaza?

Bizony lefestettem már a háborút. A lelkiismeretet is. Helen Kellert is, de úgy, hogy látó és halló is. Nem süketvak. Amint lehet látni: nem vak a képen és nem is süket.
Az Mengele akasztásáról készült. Persze, hogy vízbe fulladt, de legalább itt, a festményen fel van kötve. Azt mondják, így kellett volna elpatkolnia.
Ez a bűnbánó Lucifer. Így bánja meg, hanyatt fekve és diót rágcsálva. Nos, akár így is teheti. Ez a világvégről szól. Nem piros, hanem vörös. És nem vér, hanem-találd ki.

Mondhatnám, hogy 16684 van, ez, amelyen most dolgozom, a 16685. Vagy a 20116. De nem mondom. Megszámlálhatatlan van.
Ez pedig a feldarabolt macska. Valaki. Bicskával. A Süni nevű macskára gondoltam, ne félj, nem bántotta senki, nem is fogja, meghalt már betegségben.

Fogok is festeni. Az eszembe jut. Van a… mittudoménmi, meg lehet festeni. Hát, ez nem sikerült fényesen, elismerem. Bevallom. Talán az sem. De mit lehet tenni? Tőlem ez a csúcs. Javítsa, aki tudja. Ördög vigye a szerzői jogot, javítsa, aki tudja.
Tőlem ez és ilyen és így a csúcs, igen és biztos, biztos lehetsz abban, hogy több mint a semmi. Igen, művészibb is.

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…