Gondolatok a Peipsi-tónál

Kezdődik:
Előttünk itt a tó.
Látható. Hallható.

Hallod, a víz zajlik, mozog és zubog és simorogja,
vési az önmedrét, még tágítja helyét.

Csengő, friss gyerekek, csengő, friss vízre jöhettek.
Laknak egyéb máshol, jőve sok országból.

Úsznak, minden lássa. De oly vígan kacarászva!
Mégse figyeljük most ezt a vidám csapatost.

Mind idejöttünk. Felsorakoztunk Peipsi-tavunknál,
felsorakoztunk lám és mi van erre okunk?

Bárha az északi szél, érzed, csontunkba belészáll,
bárha az északi tűz-forrósít, el-elűz…

Fogjuk, tudjuk, halljuk az észtek, svájciak (és nem
csúf birodalmiak is) hívó “Menj” szavait.

Mostan elindulván Víznek tetején, vele bízzál!
Szépen előremehess, körbe de nyílegyenest.

Hát bizony itt már Új Szó, Peipsi? helyette a Csúd-tó.
Hallld, víz körbekering, évszázezredeink.

Hallod, a víz zuhog és általtörik, át a határral,
tudja, kié Hatalom? És érdekli vajon?

És el-elérve a túlsó partra, emitt: orosz, új tó.
Mily hideg! és rideg is? Azt mondom, ne legyen!

Zürjén és cseremisz fázón lakik itt, eme tájon,
persze lehet brazil és… bármi a Peipsi-levés.

És orosz ország háta mögött látnunk oceánra.
Éppen akár mi vagyunk, s mint kicsi Peipsi-tavunk.

Rajta, tovább-idelép mielénk a gigász USA, látni,
íme előttünk s jő… Klasszikus és USA ő.

(Rajta, tovább…)

És ti, a gyermekek, itt vagytok, gyertek közelebb hát.
Mégiscsak figyelek-rátok! Hisz legyetek

új korok embere, új eszméknek apostola, újfenn!
Ússzatok, újra, tovább! Ők mind-mind a hazád.

Peipsi nem érvén véget, eláraszt emberiséget,
észt, orosz és USA is, mind él és ragyog is.

Nem végződik:
A tó itt, közöttünk,
eljöttünk, mi győztünk.

Megjegyzés: a Peipsi-tó (oroszul Csúd-tó) hatalmas állóvíz Észtország és Oroszország határán.

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…