Posted by
Posted in

Farsang végén

Edit Szabó : Farsang végén Véget ért a farsang már, ez a fránya bolondság, maskarák és álarcok hatalma fogyatkozott. Édesanyám, merre vagy, kérlek messze ne haladj, nem ettem én pampuskát, délután dagasztanál? Verjük vájdling oldalát, tegyünk hozzá sok tojást, lazán dolgozik kezed, ma ám boldog is leszek ! Megkélt tészta táblára, letészed az asztalra, korongokat […]

Posted by
Posted in

Pár újabb “japán”

Újabb japán formák: Egy iko:   Földi ég   Föld az ég Mars, Szaturnusz is. Hold a Föld.   Kettős dodoitsu:   Az éh betűje   “Reggel megmosom fogam!” Puszta kézzel vagy hogyan… S utána is zabálok. Olyan finom, jaj. ”   Az ember eljön, elmegy, eközben étkezik, s ír. Nehogy megedd a könyvet, de […]

Posted by
Posted in

Holnapra várva

Holnapra várva   Fiatal lány áll félszegen a járdán; figyelemre vágyó, félénk fény- gondolat- foszlány.   A távolba mered, mely tán nem is olyan messzi; karnyújtásnyira csak, hol az ég a földet metszi.   A hullámzó horizont kéksége hív, csábít – néhány járókelő jő, majd továbbáll, míg   hirtelen egy szellő átsuhan az utcán; meglöki […]

Posted by
Posted in

Halkan a havon

Halkan a havon   Fölénk hajol a Bakony; tiszta-szép szava szól halkan a havon… Hosszú haját befonta, sötétszín kendőjén pihen a szél. Csss… figyelj csak; mihozzánk – hozzám és tehozzád beszél.   “Gyermekeim…” – suttogja, s mi csak állunk ott némán… Magához láncolt a pillanat; egy kicsit örökké vált. Egyetlen pillanat, s a szaggatott szívekben […]