Peti még nem szívesen feküdt be az ágyba.

Várta, hogy valaki mesével ringatja álomba.

-Apu, gyere, mondd el az elefántosat!

-Nem érek rá, könyvelnem kell még sokat!

-Anya, akkor te mesélj nekem elefántosat!

-Nem tudok menni, a lábam majd leszakad.

-Katiii, gyere be, félek egyedül rettenet!

-Nem gondolod, hogy rád pazarolom az időmet!

Szomorúan nézelődik a fiú magában,

Sűrűn forgolódik a megvetett ágyában.

Közben a képzelete az új ötleteket fonja.

Felveszi a hétmérföldes csizmáját,

bejárja a környező hegy minden zegét-zugát.

Elefánton lovagol, sárkányokkal harcol.

Vámpírokkal kergetőzik, Hamupipőkével táncol.

A többiek nem értik, hogy lett ilyen csend.

Kukkolnak az ajtónál. Mi van odabenn?

Peti nem figyel a kérdező szóra,

tovább álmodozik, mintha igaz volna.

Ráér már mindenki. Lehet, hogy baj van?

A kicsi nem szól hangosan, sem halkan.

Vidáman, a maga teremtette világban

halad tovább és tovább  rendületlen.

Ekkor már mindenki sürög-forog az ajtó előtt,

nagyon várják, mikor bocsájtják be őket.

Csak baj lehet odabent!- mondja Kati, s remeg,

mert így még sosem zárkózott be a gyerek.

-Peti, Peti hallod? Csak nincs valami bajod?

-Beteg vagy kis fiam? Hallod? Hahó! Hallod?

Nem figyel a huncut, úgy tesz, mintha nem hallaná.

Tovább bandukol, új kalandokat áhítá.

Aztán csak megsajnálja aggódó családját,

paripára ülve kitárja bereteszelt  ajtaját.

Sírjanak vagy nevessenek? Nehéz eldönteni.

A csapatot a kis kópé jól megleckézteti.

Megígérik nyomban, lesz mese mindig talonban,

ha úgy kívánja, várhatja azokat este  az ágyba.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…