Te, ki tehetetlenül élsz a világba,

nem segít semmi, fáj a sors átka.

Nincs remény, de talán nem is tudsz remélni,

a valódi életedet nem ismeri senki.

Sodródsz a napokon, a heteken,

de tovább nem jutsz az élvezetekben.

Adott neked, zárt, tömör gyötrelem,

nem bízhatsz a holnapi szebb napban,

csak annyit kapsz, amit eddig is.

Nincs kedvenc zene, szép film,

nagy kirándulás a hegyekben.

Nem jutott semmi a szép, s jó,

mi más embereknek helyén való.

Gondolatban hiába hívsz,

nem biztos , hogy akkor megyek.

Igaz mindig veled vagyok,

lelkünk biztos összemosolyog.

Azért értjük egymást, tudjuk kik vagyunk,

egymásért mi  élünk, halunk.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…