Miért nem örülök?

Miért nem bánkódom?

Miért nem érzek már semmit?

Miért? Miért? Miért?

Túl sokat vártam rá,

nagyon belefáradtam.

Már hihetetlennek véltem,

aztán váratlanul megkaptam.

Megérdemlem, úgy érzem.

Megtettem mindent, hogy így legyen.

Nem tudom még, álom vagy valóság.

De jó nekem, ilyennek képzeltem.

Biztos a sors akarta így, ezt nekem.

Sok nyelés, sok elnyomás, fájdalom és

kín égette tele előtte  lelkem.

Nehezen hámlik le,

hogy az új erő feltörjön.

Tudom, hogy örülök majd,

de még nem jön.

A sebeket begyógytani csak idejében lehet.

Idő kell neki, hogy ismét boldog legyek.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…