– Perpetuum mobile –

A világ, mint az inga,
folyton jár, kileng.

Vonzóbb a darabka túlpart,
míg nincs itt, nem mienk.

Az arany középen az inga,
éppen hogy csak átszalad –

hol békésen pihenhetne,
ott száguld, sebesen áthalad.

A pálya két végén a világ
lelassul; egy pillanatra megáll.

Eszmél, s megtett ívén
visszalódul – sietve korrigál.

A felismerés néma,
öröme nehéz, dísztelen.

Csak nyugtalan pályánk, mi
örök – sejthető, dicstelen.

Szekeres Nóra

Szekeres Nóra az Irodalmi Rádió szerzője. „Ki szeretni, és lelkesedni képes, az csalódik, ám akkor is megy, minden…