Kavarognak a szavak,

kopogtatnak innen-onnan.

Pattognak a fura rímek,

szállnak feljebb a kérdések.

 

Kificamodott gondolatok

egymásba akadva jönnek.

Nem értem! Nem értem! Nehéz!

Folynak párnámra a könnyek.

 

A hajnal neszezése sem

teszi helyre a képzetem.

Enyhe fuvallat száll szobámba,

ébredezem, mint este a viola.

 

Nyitom a szemem, hall fülem,

a csicsergést  felismerem.

Mondják nekem a verseket

az iskolában a gyerekek.

 

A költészet örök napjára

tanulnak újra sorokat.

De ez még nem az, csak a

rigók a meggyfán szavalnak.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…